Csokonai Vitéz Mihály

Az oly madár igen ritka, Melynek kedves a kalitka.

Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek Szavára mozgasz? s végre mivé leszel? Míg ezt ki nem vizsgálod, addig Por vagy, az is leszel.

Urak, ma itt mindnyájunktól dupla kedvet kívánnak, Nevenapja van a háznak és a ház asszonyának.

Éljen sok esztendőt gyönyörű napokkal S vígadjon örökké fent az angyalokkal. E rövid, de fontos áldásunk summája Légyen tiszteletünk örökös táblája.

Míg a nap egünkön magát felemeli, Múzsám, neved napját ekképpen tiszteli. Az öröm, az élet édes balzsamoma, Légyen bús szívednek gyógyító flastroma.

Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy.

Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek.

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el Álmodba most is engemet; Ha mások elhagyának is, ne hagyj el, Ringasd öledbe lelkemet!

Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.

Esküszöm; s e szent hitemnek, Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is reménykedéssel, Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szíved, angyalom!

Földiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!

Ha az embereknek dolgait vizsgálom, Azt a jó, bölcs, igaz Istent nem találom...