Idézetek a névnapokról
Természete az már az emberfiának, Minden jót kívánni felebarátjának; Vagy ha nem is mindég - egyszer esztendőben, Ha érzelme nem fér a teli bendőben.
Érd el (persze énvelem) az Ősz hajak késő korát, Hanem ez ne légyen más, mint Álarcban az ifjuság.
Számomra névnapod ugyanolyan nap, mint az esztendő többi szürke napja; drága lényed teljes sugárzással messziről is beragyogja életem minden pillanatát.
Jót kivánok én is néked, Ez természetes dolog, Csakhogy a jó annyiféle, Hogy alig választhatok.
Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok, És kívánok még nagyon sok boldog névnapot. Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek? Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet.
Ma csak élvezd az életet, örülj, aminek csak lehet! Dallal köszöntelek téged, pohár csendül, Isten éltet!
Élte kiterjedjen boldog és hosszu időkre, Hogy örömére legyünk magzati, jó szivinek. Éljen kedves Atyám, s minden rossz messze kerűlje Érdemmel teljes s gondviselő kebelét, És igy egésséggel kívánom áldja meg a menny Föld kerekségének Istene és Nagy Ura; Vígság és örömök legyenek követői ezeknek Melyek a Boldogság eszközi és mivei.
Ha nyárban esnék innepe nevednek, A fényes nap hódolna kellemednek; Egerre vígabban mosolygana: S tavaszra változnék a tél fagya. Most el-végezve nyári útazását Nyilas jegye felé kezdé futását. Amit tehet: meg-szűntek a szelek, Enyhűl a tél, olvadnak a jegek.
Perdülj, kis citerám, Vígságos nótára, Kedves nagyapónak A neve napjára. Hány csillag az égen, Harmat a fűszálon, Kedves nagyapóra Annyi áldás szálljon!
Eged legyen borutlan isten arcz, Szíved nyugalmasan mosolygja meg Tündér évek' malaszthozó sorát. Ezt kivánom nevednek ünnepén Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Urak, ma itt mindnyájunktól dupla kedvet kívánnak, Nevenapja van a háznak és a ház asszonyának.
Éljen sok esztendőt gyönyörű napokkal S vígadjon örökké fent az angyalokkal. E rövid, de fontos áldásunk summája Légyen tiszteletünk örökös táblája.
De hová juték? hisz örömünnep van ma... Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen: Nevem ünnepét én - zárkozván magamba - Ti, kedves halottak, tinektek szentelem!
Azért találták fel, - emeljünk kalapot! - Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot: Máskép a szeretet közülünk kihalna; Máskép a halandó, nem lévén alkalma, Sohasem óhajtná embertársa javát, - És akkor az élet nem érne egy kovát.
Neved örömnapja imé hozzánk juta, Sőt ha nem csalódom, már tovább is futa, Mégis az én Múzsám néma volt és buta, Ami, ha nem csuda, üssön meg a guta.
Facebook
Pinterest