Vers
Az ember feljő, lelke fényfolyam, A nagy mindenség benne tükrözik. Megmondhatatlan kéjjel föltekint, Merőn megbámúl földet és eget; De ifjusága gyorsan elmulik, Erőtlen aggott egy-két nyár után, S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia. Kiirthatatlan vággyal, amig él, Túr és tünődik, tudni, tenni tör; Halandó kézzel halhatatlanúl Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is, Még a hiúság műve van porán.
Ó, álmodó, nincs hit szivemben, nincs isten, aki óvna engem, anyámnál is öregebb lettem, s a halál egyre közelebb, - terítsd arcomra álmodat majd, mint egy szemfödelet!
Annyit biztosan ki tudok jelenteni, hogy jó halál csak jó élet végén lehetséges. A jó élet pedig olyan bonyolult feladat, amire ész kielégítő választ eddig még nem tudott szerkeszteni. A működő vágyak, elvárások, kötelességek és szabadságok egyvelege gyakran fogyaszthatatlan.
Untat várni, elmúlni csiszolatlan rozsdállva és nem munkában ragyogni! Csak lenni: még nem élet. Ezer élet együtt se volna sok, és hogy fogy ez az egy is...
Mi az élet tűzfolyása? Hulló szikra melege. A szenvedelmek zúgása? Lepkeszárny fergetege. Kezdet és vég egymást éri, És az élet hű vezéri, Hit s remény a szűk pályán, Tarka párák s szivárvány.
Így múlik el a mi életünk. Szakadatlanul munkában, éber figyelemben, gépek közt, kerepelve folytonosan, csúnya robotban, bár a fejünkben fény van és értelem, szivünkben a jóság.
Nem kérdi a mezők lilioma mi végre él kérdésektől meg-nem-törten éli liliomsága színeit bennünk a színek elsápadnak hiábavaló kérdések pörölye zúzza meg életünket.
Merre és hová menjek most kérdezem magamtól és elindulok bizonytalan léptekkel mint a vakok. Örvénylik az idő hullámzik a tér s íme a megsebzett fák kiégett házak romjai közt merre és hová menjek most.
Testvéreim: a boldogság örök
S e tájon mind elmúló, ami jó
S az élet, a szép, nagy processzió,
Mely indul örvény és sírok fölött,
Az égi táj felé tart csendesen
S egy stációja van: a végtelen.
Mindegy, mért vagyok itt? mért viselem holtom a vállamon? bár rajtam nehezül percre a perc, én adom át neki minden reggelemet. megtelik és rám örökűl a nap.
Facebook
Pinterest