Vers
Anyánk nem a kínra Szült minket juss szerint. Boldognak élni - csak erre Jöttünk esküdni mind.
Az élet igéző tünemény Aki szépségével elcsábít minket - De aki ismeri fortélyait, Az megmenekül igézetétől.
Megtörténik velem az élet és az élettel megtörtének. Eldönthetetlen: melyikünkben lesz nyomtalanabb ez a történet.
Hogy minden lefelé esik; hogy ifjúból lesz az agg; hogy az evőket megeszik; hogy mindezekre süt a nap - míg csak időnk le nem telik, sorolhatnánk e dolgokat s "természetes" mondjuk, pedig érezzük: fantasztikusak.
Mert az élet repül velünk, ha szárnyalunk vagy csak megyünk, andalogva, kézen fogva, emlékeket felkarolva, sóhajokba kapaszkodva, összebújva vagy széthullva, illatokkal, illanókkal tele tarisznyánk a jóval, hamuba sült fájdalommal, friss idővel vagy múlttal, ezerarcú szép titokkal.
Csak kétszer élsz; Egyszer, amikor megszületsz, és egyszer, amikor szembenézel a halállal.
A bölcsiben kiballagunk a járókából, az óvodában elbúcsúzunk a játékoktól, az iskolában a tantermektől, halálunk előtt végigjárjuk a földgolyót, és kiballagunk a világból: "Gaudeamus igitur".
A gyönyörből jöttünk a létbe. A gyönyörben növekszünk. Utunk végén A gyönyörbe térünk vissza.
Nincs gyönyörűség, csak a fájdalomban; nincs keserűség, csak az örömökben. Bánat és öröm neve egy: Élet.
Facebook
Pinterest