Macuo Basó
1644 — 1694. november 28. japán költő
Lenyűgöz, aki Nem gondol röpke létre, Ha mennydörög.
Csak ülök csendben, semmit sem csinálok, a tavasz eljön, és a fű nő magától.
Halála közelg de erről nem regél a kabóca zenéje.
Ne áltasd magad: nem vagyunk félbevágott dinnye két fele!
Fehér kócsagok, hószárnyatok híd legyen két havas part közt.
A vándorúttól fáradtan, betelten kopár mezőkön, zörgő avaron kószál a lelkem...
Ha fölösleges, mit szólok: szavam kihűl, mint ősszel a szél.
Mikor virágos minden út s fehérek a cseresznyefák, minden, mi volt, eszembe jut.
Csak kétszer élsz; Egyszer, amikor megszületsz, és egyszer, amikor szembenézel a halállal.
Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!
Facebook
Pinterest