Vers
Az utak sohasem érnek véget ködbe vesznek - mint a messzeségek seholsem kezdődtek, mindenüvé érnek el-elkanyarodnak, aztán visszatérnek akárcsak az élet!
csinálni külföldből portable haza és menni külföld mit munkaengedély kofferban szalonna két kiló kenyér én nem látni új látóhatár én menni külföld talpalni csikorgó havon élet nercbundákban jönni vágni engem nyakon
Félelem nélkül élni
csak az tud, aki mer mindennel szembenézni.
Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti.
Tükre előtt is fogyó gyertyáját égeti.
Már gyűlnek a fákon a hollók - ijedezget a szívben a vágy - leskelve köröznek az égen, mint kunkorodó teagőz, így szálldos az élet is éppen, a tavasz meg a nyár meg az ősz.
Hallomásból tudom, hogy megszülettem. Életem azt pletykálja: meghalok. - Valami más (aminek nevére se leltem) biztosít: az is csak múló állapot.
Facebook
Pinterest