Vers
Köszönöm, amit látok: a teremtett világot, hogy még a rossz sem céltalan; mindennek jelentése van.
Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen. Ha fejedelmek, királyok megőrzik, minden magától rendeződik. Ha kapálóznak és intéznek, letöri őket a titkos természet. Vágytalan a titkos természet, s a vágy hiánya: béke, az ég alatt a rend teljessége.
Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot, mindig szeretni és remélni, így érdemes a Földön élni!
Mert akkor már tudhatták mindenek, hogy azután az éjszaka csak álom, amit a fénylő valóság követ.
Lebuktam ím és fölmerültem, Szorítva gyöngyházálmokat, Megsebzett szívvel, szédülten, Felnőtt lettem egy perc alatt.
Mi az élet? Őrület. Mi az élet? Hangulat. Látszat, árnyék, kábulat. Legfőbb jói: semmiségek; Mert álom az teljes élet, Holmi álom álma csak.
Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el, minek kérdjem: mért visz el?
Mámor, reménység, vágy, tavasz, Szerelem, álom, ez meg az, Név, pénz, siker, hit, csókja nőnek, Zsákmánya mind a gonosztevőnek. Az élet is: hó, hamar olvad, Ami ma minden, semmi holnap.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság.
Facebook
Pinterest