Vers
Amikor anyám méhéből a világra jöttem, miért nem mindjárt síromba estem? Nyugodhattam volna akkor, szemem örökre alva, hogy bánatot soha ne lásson...
Az apróka pók-apóka, s a porhanyó potrohú pókanyó a pékségben a szennyezett mennyezetre nyálból való máló hálót font, - pont.
A boldogságnak megvan a saját jellegzetes, édeskés szaga, de ugyanez elmondható a szivárgó hűtőfolyadékról is.
Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten, Félni, hogy talán még igazság sincsen, Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge, Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre. És makacs reményem mégis, mégis hinni, Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi. És örülni tudni a nagy megnyugvásnak, A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.
Az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelein belül tapasztalt betétet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most a torzsára sorjába visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, a tapasztalt rendben, akkor szakasztott, helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztünk.
Csin-Csung császár csacsisor csapata csoszogón csetlik s csatadalt csendít csütörtökön.
Álmodnak egy szebb, jobb hazáról, Ez álom minden emberé: Lihegve tör a földi tábor Egy felragyogó cél felé! A föld tavaszra, télre válik - Az ember remél mindhalálig.
Egy lány, ki Wightban éldegél Gyorsabban jár, mint a fény Ha egy nap elindul ő Relatív az útidő Mert előző nap célba ér.
Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos, mihelyt elkészül, az élethez áll. Minden jó mű egy-egy szabadságharcos. Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss, ne fogja a halál!
Facebook
Pinterest