Vers
Igyál. Köszöntsd magad felé a bort, amely ezen az órán átsegít, s figyelj. A távolban lovak: már tépdesik zablájukat, jövendő tévedéseid.
Ismét leboronga egy évi idő, Gyors napjaival soha vissza se jő. Gyors napja, miként fejedelmi madár, Csattogva odább kél és tova jár.
Vígan! az ó év haldokol, Nevessünk mint örökösi, - Pedig bizony semmit se hágy Annak, ki végpercét lesi. Hajrá fiúk! ez a pohár Az évért, mely kiszenvede; Emléke fönn lesz holnap is... Egy kis mámor futó köde.
Esztendő borul esztendőre, Az új az ót eltemeti. Ki búsul ezen? Csak a dőre, A bölcs mindezt csak neveti.
Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora! Jer, szorítsunk kezet örök elválásra: Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra."
Szaporodjon ez az ország Emberségbe', hitbe', kedvbe', s ki honnan jött, soha soha ne feledje.
Tudod, soha nem bántam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak.
Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi.
Annyi bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, szívem kettéhasadt volna.
Facebook
Pinterest