Vers
Édes anyám, névnapodra
Szivem égő csipkebokra
Egy óhajtást világit:
Élj boldogan sokáig!
Az oroszlán szája bezárult.
A vád hamis. Bűnhődsz.
Kit elárultál, az volt bűntelen.
Idelent madarak vacognak,
deres csönd dermedt ágra ül,
mesék csodái összerogynak...
és szívünk egyre nehezül.
Hazára - honra hű gyökérrel,
megoszthatatlan szenvedéssel,
megosztott örömmel, reménnyel,
jöjjetek hozzám zarándokok!
Hittel, élettel, magánnyal
birokra keltem száz halállal.
Tenéked nem volt hű hited,
hó alatt szunnyadt életed,
magányodat elrabolták
vicsorgó, rabló farkashordák,
te szelíd homlokú Magyarország.
Édesanyám: haja hó,
nagy csendemen takaró.
Szavam hullik, hó szakad,
szállnak múltból madarak.
Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy ezután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.
Édesanyám, köszöntelek
most e meghitt ünnepen,
azt kívánom most és mindig,
mindig maradj meg nekem.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
A faluban volt nagy öröm,
mert a nyuszi boldogan
kínálta a piros tojást:
- Gyertek, hisz' ma húsvét van!
Sok kis nyuszi díszítette
és festette ezeket,
gyertek hamar, nyújtsátok hát
érte a kis kezeket.
Hogyha egyszer kis bimbóból
Szép virággá érek,
Kibontom a szirmaim és
Jó anyámra nézek.
Amikor majd legszebb leszek,
Megcsodál a világ,
Édesanya gyenge lesz már,
Hervadozó virág.
Egy napon majd elbúcsúzunk,
Lehullik a szirma,
Én pedig csak búslakodom,
Harmatcseppet sírva.
Zúzmarás a december,
Örülhet a hóember.
Hófehér a pocakja,
Óriási hólabda.
Hópocakján hófeje,
Seprűt tart a jobb keze.
Kavicsszem és kavicsszáj,
Répaorrán kismadár.
Anya, anya, édesanya,
Nem ölel úgy senki más,
Anyák nélkül mit sem érne
ez a kerek nagyvilág.
Facebook
Pinterest