Vers
A legjobb dolgok talán
a pillangók a hasban
mikor a másik úgy mosolyog rád
és ettől hirtelen csapatban
lepik el a bal szívkamrád
az éppen kikelt lepkék.
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
Majd kiszáll a bábból a lepke,
közeleg szép nyarunk kora;
fölesküszöm szelíd kezedre,
hogy el ne hagyjalak soha.
Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.
Ha küszködök, ha vétkezem,
A kezedre emlékezem:
Mért nem vagyok most is veled,
Lázas, nyöszörgő kisdeded?
Fejem öledbe hajtanám,
Fehér kezed omolna rám,
És mondanám, mint hajdanán,
Anyám, anyám! anyám, anyám!
Ahogy adod: a hozzámsimulásod,
lendületeid, habozásaid,
ahogy magad a bőröm alá ásod,
ahogy a karod húz és eltaszít,
ahogy olvadsz és oldasz az öledben:
ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
Hozzád simulva, tűzhányó öledbe
Kábuljak el a mámorok hevétül
S ajkaddal ajkam sisteregjen egybe
A gyönyöröknek végső gyönyöréül.
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!
Ki vagy te? Gyakran felsikoltok,
hogy lángra gyullaszt tűzöled,
s érzem, nem voltam sohse boldog
s mi hozzád fűz, csak gyűlölet.
Látlak mással. Vele is olyan
vagy, mint velem? Örvénylő folyam?
Úgy fogadod, mint engem, az öledben?
Ölelni nem, - s most ölni volna kedvem.
Fogad, miből hiányzik egy darab,
romoljon, vásson el, ha mást harap.
A percben, ahogy másra néz nevetve,
hályog boruljon mind a két szemedre.
Ha másnak domborul ki zsenge halma,
fonnyadjon el a melled, mint az alma.
Nyálad, ha szádra másik száj tapad,
apadjon el, mint eltévedt patak.
Nyíló öled, ha mást szorítsz karodba,
korhadjon el, mint férges fának odva.
A szíved, mint megszáradt perec,
törjön ketté, ha véle mást szeretsz.
Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten,
És szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.
Facebook
Pinterest