Vers
Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes szívvel, álmodozva járok...
Május sugarát itta bé a lelkem -
Májusi fényben gyógyulásra leltem,
- Még csak kétszer láttam...
Ha jót teszel, tedd csak a jóért!
Ezt gyermekednek add tovább:
S ha gyermekednél kár a szóért,
majd megszívleli unokád.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Élni szeretnék, élni,
fészkembe hazatérni,
lesni a naplementét,
vetkőző párom keblét,
s úgy ölelni, hogy benne
Ő is örömét lelje,
élni, vágyban lobogva,
vénen is mosolyogva,
élni, emberként, szépen,
s meghalni hóesésben.
Légy bárki, vasmunkás vagy paprikamolnár,
elnök vagy tudós, földműves vagy
bölcs fizikus,
ahhoz, hogy igazán érj valamit,
mindenek felett
Igaz Embernek kell lenned
legelőször,
mert valahol mélyen, dolgaink sok
sok ezernyi kapcsolatában nem csak önmagadért,
de mindannyiunkért
felelős vagy!
Kedvesem, hidd nekem el, hogy se a földön, se az égen,
se szívünk szomjas rengetegében
nincs csodatévőbb, szebb hatalom,
nagyobb Erő,
mint egy aszályt elűző nagy nyári eső,
s egy frissen zuhogó, suhogó
szép szerelem!
Oly jó szeretni Téged,
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
Látod, ezért szeretlek én,
mert az Élet Ősmagja kél
egyszerű jellemedben,
mint Nap a változó egekben,
s mert hitem általad él.
Nagy utunkon nem tudhatom,
mit hoznak majd az évek,
csak azt tudom, azt vallhatom,
hogy holtomig kísérlek...
A tűz, a szelíd szirmú láng
nem hunyhat ki soha!
Melegedj fel, fagyos világ,
milliárd kis szoba,
kint zúg a szél, dobjál szenet
a tűzre, kedvesem,
félek, megölne a hideg,
ha nem lennél velem...
Aki ember volt, küzdő, tiszta ember,
változzék át bár porladó rögökké,
az élőkben tovább él - mindörökké.
Nagy, varangyos egek gyűrődnek fölöttem,
de íme felálltam, Térben és Időben,
felálltam és küzdök, súlyos, mély sebekkel,
telve életvággyal, dallal, szerelemmel,
a Halál árnyékán
halhatatlan ember...
Kint még a tél farkasa jár,
grönlandi szél üvölt,
jőjj kedvesem, ha átölelsz,
gyönyörű lesz
a Föld...
Facebook
Pinterest