Vers
Álmos vagyok, gyáva, szegény,
Kinek se szándoka se terve -
Istenem hol lehetek én,
Az életem hol folyhat, merre?
Ha szerelmem viszonzatlan:
Három kilót soványodtam.
Ha félig azért viszonozzák,
Megmaradnak a kilócskák.
S a viszonzott szerelem?
Na az még nem jutott nekem.
Minden évben van születésnap,
S baráti körben jó a torta.
Akinek nem jut, sírjon. Sírhat!
Bús térdét verdesse az orra!
Serdülj nagyra, mint a kóró,
ne féld az idő karmait,
és élj sokáig, mint a teknőc,
és bírd ki mind a hét fogást,
nappalra kapd a föld csodáit -,
éjszakára: jó horkolást!
Egyazon erő, amely az r-rel,
A távolság négyzetével – a tétel ez –
Fordítottan arányos, és amely a fényes
Öreg Holdunkra is hat, nem kivételez
Az almával sem, kiváltképp, ha férges.
Ragályt terjeszt a légy, és fertőz nagyon.
Hogyha meglátsz egyet - rögtön csapd agyon!
Nyírfa leng sírjuk fölött,
Lágy szélütem.
Aludjatok
Csendesen.
Aludjatok -
A nagy élet ellobog.
Áll a hajós a parton.
S a tengeren tekint szét,
Mely koldussá tevé, mely
Elvette minden kincsét.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
Kinn a kertben voltunk,
Egymás mellett űltünk,
Az úristen tudja,
Mi történt körűlünk?
Azt sem tudtam, mi van,
Ősz-e vagy kikelet?
Csak egyet tudtam, hogy
Veled vagyok, veled!
A bú egyetlen kincs, amelyet
A szerelemtől örököltem;
S e kincset híven őrzi szívem,
(Mert a sziv üresen nem állhat,
Kell, hogy legyen mindig lakója,
Akár öröm, akár búbánat;)
Facebook
Pinterest