Idézetek a fizikáról
A fizika csodás egységesítésnek enged teret, nemcsak az alapvető kölcsönhatások szintjén, hanem kiterjedésének és hatásainak átgondolásakor is. Az olyan kategóriák, mint az "optika" és a "termodinamika", pusztán kényszerzubbonyok, amelyek megakadályozzák, hogy a fizikusoknak feltűnjön a számtalan metszéspont.
A mechanika nagyon is előkelő tudomány, és módfelett hasznos, hiszen az élőlények minden mozdulata ezen alapszik.
A világegyetemet mozgató erők nem különböznek azoktól, melyek az emberek lelkét mozgatják.
A fizika akkor is működik, ha nincs hallgatóság - az erdőben minden fa hangot ad, amikor kidől, függetlenül attól, hogy jelen van-e valaki.
A fizika legfontosabb tanulsága, hogy bármi is legyen a valóság végső természete, az nagyon különbözik attól, mint amilyennek a hétköznapok során látszik.
Egy egyszerű hidrogénatom semmivel sem kevésbé csodálatos, mint egy oroszlán vagy egy elefánt. Másként megfogalmazva: bármelyik ősrobbanástól a periódusos rendszerben fellelhető atomokig hosszabb úton jutunk el, mint az atomoktól énhozzám, aki itt ülök.
Azon anyagösszeg, mely a mindenséget alkotja, 'amint egy porszemmel is az idők folytán nem szaporodhatik, úgy egy porszemet is magából el nem vesz. Az anyag meg nem semmisíthető, az anyag halhatatlan.
Már a puszta szemmel látható állócsillagok oly roppant messze vannak mitőlünk, mikép azok távolságának meghatározására mértékül a mértföldet használni épen annyi volna, mint ha a magyar birodalom hoszát egy gyufával akarnók felmérni.
Jól ismert tény, hogy az elméleti fizikusok képtelenek megfelelően bánni a kísérleti eszközökkel - azonnal eltörnek, amint hozzájuk érnek. Pauli olyan jó elméleti fizikus volt, hogy valami rendszerint már akkor eltört a laborban, amikor még épp hogy csak belépett a küszöbön.
A fizikának soha sincs és nem lehet valamilyen minden időre kész, lezárt alakja, mert tartalmának végességével mindig a lehetséges észleletek végtelen bősége áll szemben.
Gyakran előfordul a fizikában - nem ott tévedünk, hogy túlságosan komolyan vesszük elméleteinket, hanem inkább abban, hogy nem vesszük eléggé komolyan őket.
A korai Univerzum "receptje" a következő: vedd az egy fotonra jutó elektromos töltést nullának, az egy fotonra eső barionszámot 1/1 milliárdnak, az egy fotonra eső leptonszámot pedig határozatlannak, ám mindenesetre jó kicsinek. A háttérsugárzás jelenlegi 3 kelvin hőmérsékleténél magasabb hőmérsékletekre vedd a hőmérséklet értékét az Univerzum akkori és jelenlegi méretének arányában magasabbnak. Keverd meg az anyagot alaposan, hogy a különböző részecskék eloszlását a hőmérsékleti egyensúly feltételei szabják meg. Helyezd el az egészet egy táguló Univerzumban, ahol a tágulás ütemét a benne lévő anyag keltette gravitációs tér határozza meg. Ha elegendően sokáig vársz, ebből a kotyvalékból kifő a mai Világegyetem.
Ahogy az univerzum egyre érthetőbbnek tűnik, úgy egyre céltalanabbnak is.
Az atomkor itt van, és itt is marad. De maradunk mi is?
Facebook
Pinterest