Seth S. Horowitz

Minden becsapódás, amely megrázta a Földet, mint egy hatalmas csengőt, minden törő-zúzó földrengés a tektonikus lemezek elmozdulása nyomán, minden szökőár és minden enyhe szellő hozzájárult az élet kialakulásához, mert felrázta az ősiszapot, és energiát adott át a prebiotikus vegyi anyagoknak, hogy egyesüljenek, reakcióba lépjenek és szaporodjanak. Ez a lüktetés pedig a mai napig zajlik.

Nem is igazán a futást szeretem, sokkal inkább a futás utáni állapotot. Olyan, mint amikor az ember a falba veri a fejét: annyira jó érzés abbahagyni!

Amikor az ember tudományos pályára lép, mindjárt az elején el kell gondolkodnia azon, hogy az alap- vagy az alkalmazott kutatás irányába indul. Akik alapkutatással foglalkoznak, szeretik a rejtvényeket - kiválasztanak egy feladványt, és meg akarják oldani. Akiket az alkalmazott kutatás érdekel, általában szeretnék látni, hogy munkájuk valódi problémákat old meg.

Bármilyen terület határait feszegetve a legnagyobb probléma, amellyel szembesülhetünk, hogy a határok mindig a sarkunkban vannak. Előrejelzéseink vagy idejétmúlttá válnak, mire megjelennek, vagy nevetségessé, miután egyértelműen kiderül, hogy tévesek.

Egy neuron önmagában nem sokat jelent az élő szervezet szempontjából. A kísérleti területen kívül eső egész, élő agy sok millió tüzelő neuronjának saját elektromos jelleggörbéit szomszédai és a többi, az ingertől látszólag független neuron tevékenysége határozza meg. Naponta több ezer neuron pusztul el, és alig néhány helyettesítődik, a számottevő kognitív vagy funkcionális hanyatláshoz mégis évtizedek kellenek, ha egyáltalán bekövetkezik, amíg a villanyt végleg le nem kapcsolják.

Elménk múltbeli tapasztalatainkból épül fel, legyenek ezek akár biokémiaiak, akár környezetiek. Fejlődésünk közben szerzett tapasztalatainknak megfelelően bizonyos élménytípusok - csodálatosak vagy traumatikusak - felerősödnek, és kiszűrnek másokat, amelyek a múltban kevésbé bizonyultak hasznosnak vagy lényegesnek, és amelyek intenzitását a véletlen és a körülmények módosították. Röviden szólva, elménk pillanatról pillanatra jön létre a bemenet és a kimenet közti feszültségben, élettapasztalataink hatására, ahogyan a szaxofonos lélegzete átmozgatja az energiát a hangszer testén, hozzáadva a fém és a szoba lecsengését, a tüdők, az ajkak, az arc és a hangszer erősítését és szűrését, a kezek irányításával. Az eredmény pedig nem csupán modulált levegő, hanem zene.

A fizika akkor is működik, ha nincs hallgatóság - az erdőben minden fa hangot ad, amikor kidől, függetlenül attól, hogy jelen van-e valaki.