Mentovich Ferenc

A lélek nem önálló, a testtől függetlenül is létezhető felsőbb erő: de legnemesebb produktuma a természet háztartásában oly fontos szerepet játszó anyagnak, tulajdonkép functiója a magas szervezetű agyvelőnek.

'Amint orsó nélkül nincs fonal, szövőszék nélkül nincs vászon, épen ugy agyvelő nélkül nincs gondolat: ez iránt nem lehet többé kétség.

A szellem nemcsak megalázva nincs, de fel van magasztalva azon fölvétel által, hogy az, az anyagból veszi származását. Avagy kinek nemességére lehet többet adni, azéra, ki kutyabőrét, óriási nagyságú ősöktől, félistenektől örökölte, vagy azéra, ki maga saját érdemei által a porból fölemelkedve jutott annak birtokába?!

A lélek, azaz az embernek azon kiváló tehetsége, mely szerint érez és gondol, fogalmakat, itéleteket és képzelmeket alkot, nem valami a testtől különválható, függetlenül is létezhető felsőbb erő; de a körültünk élő természet legnemesebb productuma, tudajdonképen functiója az agyvelőnek, mely előállító szervévél együtt erősödik, együtt hanyatlik és együtt enyészik el.

Bár merre vessük szemünket a földön és a föld felett, egyetlen adatot sem tudunk találni, mely természetfölötti erők létezését bizonyítaná.

Azoknak, kik szivükön hordják az emberiség értelmi fejlődését, ismeretekben gazdagodását, nem kell egyebet tenniök, mint most suttogva vagy halkan, majd hangosan - mint a körülmények igénylik, - az egyszer kimondott igazságot továbbmondani; nem engedni, hogy földbe ásott kincs gyanánt eltemetve legyen, de olykor-olykor az emberek szemébe ragyogtatni.

A tudomány emancipálván magát a vallás tutorkodása alól, napjainkban külön háztartást képez.

A tények hangosabban beszélnek, mintsem philosophiai lármával azokat tul lehetne kiáltani.

A ki az emberiséget legszentebb kincseitől: tudomány, művészet és erkölcsiségtől akarja megfosztani, az vétkesebb az egyház ajtait feltörő gonosztevőnél.

A földi dolgok közt egyedül az igazságnak van meg az a privilégiuma: hogy nem változik, nem vénül, megtartja örök ifjúságát; hasonlít az éghez, mely minden időben egyszínű, ezer év múlva is oly kék lesz, mint ma.

Az igaz édes testvére a költészet alap elvének: a szépnek, sőt a művészet és költészetben egygyé olvadnak, mert a valódi szép egyszersmind igaz is.

Mikép, mint egyik tojás a máshoz, ép oly hasonló viszony van az agyvelő és szellemi tevékenység közt, együtt születnek, együtt fejlődnek, és együtt hanyatlanak vissza; ha elzárom az agyhoz vezető vércsatornát, megszűnik az öntudat, gondolat, szóval minden szellemi működés, ha megeresztem, mint egy varázsütésre újra előáll, miből józan észszel ugy kell következtetnem, mint az izomnál: hogy t. i. agyvelő és szellemi működés elválhatlanul együvé tartoznak, ez utóbbi functiója az elsőnek. A ki tehát az öntudatot, érzést, szóval a szellemi tevékenységet egy külön az agyvelőbe plántált állománynak tulajdonítja, az épen oly joggal és logicával vehet fel az izomban, májban, és vesékben stb. egyegy külön önálló szellemet; épen oly joggal beszélhet egy izomszellem, májszellem, veseszellemről stb.

A növény nagysága, szépsége, alakja azon földtől függ, melyben gyökerezik; valamint az állat azon körülmények szerint lesz nagygyá vagy kicsinynyé, szelíddé vagy vaddá, széppé vagy rúttá, melyek közt fölnevekedett; valamint a bélféreg különböző lesz, a szerint, a mint egyik vagy másik állat belsejébe kerül; épen ugy az ember is - testileg ugy, mint szellemileg - nem egyéb, mint az ily külső körülmények, hatások és történetességek productuma, minek folytán nem válhatik azon szellemileg független, magát szabadon elhatározni tudó lénynyé, milyennek őt minden alap nélkül a philosophusok képzelik.

A téveszmék (...) hasonlítanak a mező burjánához, mely kisarjad, felnő, kikórózik aztán - nem kell annak irtó kéz - önmagában elhervad.

Ne a jutalmazás reménye és büntetés félelme, de a jó szeretete s a rosz megvetése ösztönzéséből cselekedd az erényt és kerüld a gonoszt.