Mentovich Ferenc
A józan ész, az elfogulatlan értelem (...) annál biztosabban, helyesebben s az igazsággal megegyezőbben gyakorolja a kezébe adott főhatalmat, mentül inkább ki tudja magát szabadítani az előítéletek bilincseiből.
Jézusnak nem vala czélja tudományos encyclopaediát hagyni hátra a késő századoknak: de erkölcsi tekintetben reformálni az emberiséget. Ebben pedig tökéletesen elérte czélját.
Az ezredéves pyramisok fölépítésére nem volt annyi munka, akkora erőfeszítés fordítva, mint azon állítás bebizonyítására, hogy a lélek a testtől függetlenül önmagában fennálló erő, mely csak ideig-óráig van ez utóbbival kapcsolatban; midőn az óra üt: elszakadoznak a lélek szárnyait a földhez bilincselő kötelek s a halhatatlan fogoly az örök élet hazája felé emelkedik. Nem tagadjuk, felséges tárgy egy cathedrai szónoklatra, alkalmas arra, hogy a csalódásokkal telt emberi szivet csordultig töltse a remény édes italávál; de mint igazság (...) nem állja ki a tűzpróbát.
Nem helyesebb, megtisztelőbb fogalommal birnak-e az istenség méltóságáról azok, kik azon meggyőződésben vannak, hogy az isteni bölcseségnek nem lehetett szüksége a természettörvények fölfüggesztésére, a józan észszel ellenkezésben levő absurdumokhoz folyamodásra a végett, hogy a maga nagyságát, jóságát és mindenhatóságát az emberek előtt kijelentse?
Az ábrándozás jól áll a bajusztalan ifjúnak, de hozzá nem illő a komoly férfihoz. A férfikorra jutandó emberiségnek a valót kell keresnie, melytől, ha arcza az ábrándozásánál sötétebb is, nem szabad visszarettennie.
Nemcsak a politikában, de a tudományok országában is vannak tévtanok, előítéletek, melyek útját állják a valódi fejlődésnek; de itt, mint ott, vannak elszánt akaratú bajnokok is, kik elegendő erőt éreznek magukban, megküzdeni a tévtanok makacsságával, és szembenézni az előítéletek sötét felhőiből czikázó villámokkal. Ezek a politikában szabadelvűeknek, a tudományban materialistáknak nevezik magukat.
A tudatlanság gyávákká, félénkekké teszi az embereket, sötét éjszakát térit el körültök.
Tényekkel szemben csupán tényekkel lehet megmérkőzni.
A népek és egyes emberek tettei nem egy határokat nem ismerő belső akaraterő következményei, de külső körülmények s a természeti szükségesség törvényei által határoztatnak el.
Ha valaki kancsófülek módjára csípőire tett karokkal elfoglal egy ösvényt: nincs más mód azon elhaladni, mint vagy félrelökni, vagy oldalbataszitani az illető hatalmaskodót.
Vannak barátaink, ismerőseink, kik fogdában igen nagy tökélyre vitték a műfaragást, de hogy a léleknek, a végtelen bölcseségből kiszakadt ezen szikrácskának miért van szüksége magát a test fogházába börtönöztetni, s a hitvány anyaggal érintkezés hogyan szolgálhat neki alkalmul a tökélyesbülésre, midőn e haszontalan nyűg nélkül azt biztosabban eszközölhetné - megfogni lehetetlen.
Nemigazból a legnagyobb elmék sem tudnak igazságot sajtolni, (...) a tények számbavétele nélkül a lángelmék is csak kártyaházakat építenek, melyek a valóság leggyengébb szellőjének érintésére is összeomlanak.
Az igazság - ha nem bitorolja, de valóban megérdemli e nevezetet, - csak az előítéleteknek lehet ártalmára: művészet, erkölcs és vallásra jótékony hatást kell gyakorolnia.
Az emberi lélek csak quantitative és nem qualitative különbözik az állatok lelkétől.