Vers
Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Ezüstpapiros cukrok a kezemben,
karácsonyeste van,
úgy sírhatnék, és úgy kéne nevetnem:
de csúf s de szép, hogy áltatom magam,
s de szomorú, hogy mégse sikerül:
álmos üresség bélel s fog körül.
A karácsonyi lidércnyomásból minden házba jutott
Békét nem hozott senkinek, sőt, ki tudott: futott.
És amit a kicsik ajándék gyanánt kapnak ma,
holtbiztos, hogy nem tennék az ablakba.
Gondok persze mindig vannak,
de mint a hó, elolvadnak.
Énekelj és nevess inkább,
a gondok magukat megoldják.
Karácsonyhoz nem illik a bú,
végy a kalácsból, és ne légy szomorú!
Hát most megint Jézuska jászol
Mennyből az angyal hülye áhítat
játék gyerek család pityergés
fészekvágy idétlen idill
tömött bendő csillagok ünnep.
Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
Átvilágol minden rácson
a gyertyafényű szép fehér Karácsony...
És elfelejted: várnak penge-élek,
megbúvó vermek, buktató veszélyek.
Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngettyűznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
díszítve aranyozott útravalóval.
Hópihe szállong égből ágra,
angyalok éberen őrzik a lépted.
Karácsony tárja lelked tágra,
messze világlik a szívbeli fényed.
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Karácsony, fényhedt karácsony.
Jobb lenne lenni máshol.
Ott ahol közel és távol,
Édesanyám, szíved a jászol.
Ámor, légy igaz barátom:
váltsd valóra majd az álmom -
vagy ne költs fel engemet.
Facebook
Pinterest