Vers
Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
(...)
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut!
Morcos felhő hinti pelyhét,
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva
útnak indul Télapó.
Kiszakadt egy felhő,
hullik már a hó.
Jégcsap tűvel varrja
a jó Télapó.
Akárhogy is varrja,
csak nagyobb lesz rajta
az a szakadás,
meg is unja egykettőre
a foltozgatást.
Isten hozott hozzánk, kedves öregünk!
Ó, mennyi szépet s jót hozál mi nékünk!
Áldott a lépésed,
Az érkezésed,
Kedves Mikulás,
Drága Mikulás!
Porcukorral tele zsákom
kihasadt egy jeges ágon,
szánom fennakadt a vámon -
nem jöhetek. Szánom-bánom.
Isten veled, leány,
Hosszú időre tán...
Ki tudja, látlak e,
E végső csók után...
Ereszd csókodba hát
egészen lelkedet,
Hogy lelkeddel vegyem
Te szent emlékedet.
Dícsértessék minden jó tétejért,
Az Úristen az ő szent fiaért,
Ez világnak ő megtartásaért,
De leginkább az örök életért.
Tudjad azt (...), mi nagy ára minden
Legkisebb percnek, s takarékos óva
Töltsed idődet.
Ha forró éltünk alkonyán
Int tulvilági kéz -
Nyugvó helyére tört szivünk
Letenni oly nehéz.
Ha nézlek, háttér nélkül látlak,
ha hallgatsz, senki mást nem hallok.
Szépséged elfed minden tárgyat,
szépséged elnyel minden hangot.
A sok milliárd évnyi semmibe
úgy sejtem, nem kísér el senki se,
de örülök, hogy szeretnek, míg élek,
és én is nagyon szerettem, míg éltem.
Sokszor álltam a halál közelében.
Most közelebb jött, s már kevésbé félek.
Egykor magamról hittem, hogy abszolútnak jöttem
a földre, és elérek, mit akarok, akármit
mint az autochtón zsarnok, úgy térben mint időben.
Azóta ráébredtem, hogy relatív vagyok csak.
Facebook
Pinterest