Dékány Dávid

Szakításkor hány titok derül ki? A bennünk pihenő halálos kórok, féltékenység, bosszúvágy lappangási idejéből mennyi lett volna még hátra?

Üres lapokat nyomtatok ki - halhatatlanságunk szabásmintája. Legsötétebb mozdulataimat próbálom visszavonni, de nem találok hozzá billentyűparancsot.

Nem hiszek a véletlenekben, mert minden véletlenül történik.

Mindig van mire fogni, hogy miért szabad mindent.

Olyan szavakat kiabáltunk egymásra, amiket ha felhőkké sodort össze a szél, napokig savas eső hullott.

Most, hogy eszembe jutottál, nem tudom, mire gondoljak.

A boldogságnak megvan a saját jellegzetes, édeskés szaga, de ugyanez elmondható a szivárgó hűtőfolyadékról is.

Csak lerakódnak bennem a szavaid, a soha le nem bomló hulladék.

Zárójelbe tettem, áthúztam, végül kiradíroztam a neved. De a papíron maradt morzsákat még mindig nem merem elfújni.

Mióta itt vagy, a babonáim szelíden a lábamhoz dörgölőznek, és a tenyeremből esznek - már nem számolom a lépcsőfokokat, és vásárláskor nem prímszámnyit veszek mindenből. Azóta a kialvatlanságot az összes tartozékával eladtuk egy garázsvásárban. Mióta itt vagy, egy irányítótoronyból figyelem a rémálmok kényszerleszállásait.

Csak két hónapja ismerlek, de ha összeadnánk a perceket, amikor hiányoztál, abból egy évszak is kijönne. Ezt egyszer hajnalban, részegen, egy aluljáró lépcsőjén ülve meg is írtam neked, először felkiáltójellel a végén, de azt töröltem inkább, nehogy felébresszen.

Egy prófécia szerint délután világvége lesz, és remélem, jól sikerül majd, mert a következő csak három év múlva várható.

Egy turista ma is készített olyan fényképet, amin elsétálok a háttérben. Nemsoká hazaviszi, és egy másik országban, egy másik időzónában, egy másik kontinensen megmutatja a családjának, az ismerőseinek, és számomra teljesen idegen emberek egy ismeretlen nyelven egy olyan fotóról fognak beszélni, amin épp rád gondolok.

Nehéz elhinni, hogy amiben eltévedve egyszer sötétedésig bolyongtunk, az most valahány tonna leveleitől, gallyaitól és élővilágától megfosztott, méretre fűrészelt ipari nyersanyag.

Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm gondolkodni.