Johann Wolfgang von Goethe

Úristen! Azt rendelted az ember sorsául, hogy ne legyen boldog, csak míg nem jön meg és ha csak ha már megint elment az esze!

Kicsoda vagy tehát? Az erő része, mely Örökké rosszra tör, s örökké jót művel.

Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé.

Viszontlátjuk egymást, megtaláljuk egymást, mi minden alakban felismerjük egymást.

Az önismerethez nem elmélkedéssel juthatunk el, hanem cselekvéssel. Igyekezz tenni a dolgokat, és csakhamar látni fogod, milyen anyagból is gyúrtak.

Aki nagyot akar, annak össze kell szednie magát. A korlátozottságban mutatkozik csak meg a mester. És a törvény csak szabadságot adhat nekünk.

Valamely dologra való puszta rátekintés nem visz minket előre. Minden szemlélés szemléletbe megy át.

Ki leggonoszabb korban jött világra, az a gonoszt is jónak találja.

Ha jót teszel, tedd csak a jóért! Ezt gyermekednek add tovább: S ha gyermekednél kár a szóért, majd megszívleli unokád.

A szerencse súlymérője Ritkán áll be egyenlőre, Nem elég, hogy szemet táts. Kell, hogy sülyedj vagy emelkedj, Nyerj vagy veszíts, győzz vagy szenvedj, Üllő légy vagy kalapács.

A dohányzás a középszerű emberek időtöltése, az unatkozó tunyáké, akik életük egyharmadát átalusszák.

A Szentháromság úgy alkotta meg a Természetet, hogy jobban nem is lehetett volna. Olyan orgona, amelyen az Örökkévaló játszik, az Ördög pedig a fújtatót működteti.

Ha szeretlek is, mi közöd hozzá?

Ifjúkorában mindenki azt hiszi, hogy a világ vele kezdődött, hogy voltaképpen minden őérte van.