Johann Wolfgang von Goethe

Az igazság szeretete abban nyilvánul meg, hogy valaki mindenütt feltalálni és megbecsülni tudja a jót.

A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt.

Sajátosság sajátosságot idéz elő.

Két békés hatalom van: a jog és az illem.

Nem elég a tudás, alkalmazkodni is kell; nem elég az akarás, cselekedni is kell.

Helytelen állapot az olyan, mely napról napra újabb bosszúságot okoz.

Elölről egyszerűen, utólag sokszerűen látjuk a dolgokat.

Aki idegenkedik eszmétől, végül a fogalomnak sincs birtokában.

Bizonyos szellemeknek meg kell hagyni idiotizmusaikat.

Alig van oly közönséges dolog, mely ne tetszenék humorosnak, ha torzítottan fejezik ki.

Legboldogabb az az ember, ki életének végét a kezdetével kapcsolatba tudja hozni.

Mestereinknek illendőképpen azokat nevezzük, kiktől mindenkor van mit tanulnunk. E címzést nem mindenki érdemli meg, kiktől tanulunk.

A hó a színlelt tisztaság.

Némely ember kalapáccsal verdesi a falat jobbra-balra, és azt hiszi, hogy mindannyiszor fején találta a szöget.

A sokadalomban semmi sem múlik azon, hogy ismerjük az embereket, hanem hogy adott pillanatban okosabbak legyünk azoknál, kik előttünk állnak. Bizonyság erre minden vásár és vásári kikiáltó.