Johann Wolfgang von Goethe
A tulajdonképpeni produktivitásnak senki sem ura; s csak azt tehetjük, hogy hagyjuk.
Ifjú dilettánsok tolakodását jóakaratúlag kell tűrni: élemedve ők lesznek a művészet s a mester legigazabb tisztelői.
A nehézségek a célhoz közeledve fokozódnak.
A teljes, a fele- és negyedrészbeni tévedések bajosan, fáradságosan korrigálhatók és észlelhetők, hasonképpen nehéz az igazságukat is oda tenni, ahová való.
A szenvedélyek hibák vagy erények - csak fokozottan azok.
Szívesen pillantunk a jövőbe, mert ami bennem ide-oda mozgó bizonytalanság, azt csendes kívánkozással örömest vezérelnénk a javunkra.
Legyen a műalkotás nagy vagy kicsiny: minden, a legapróbbakig, a koncepción múlik.
Az egész élet: akarni és el nem érni, elérni és nem akarni.
Nem szeret igazán, aki szerelme hibáját nem erénynek látja.
Büntetlenül senki sem sétálhat a pálmák alatt.
Fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld.
Semmi a világon nem teszi szükségessé az embert, csak a szeretet.
Nincs oly igazi, meleg öröm a világon, mint látni egy nagy lelket, amint megnyílik az ember előtt.
Mi szívünknek a világ, szerelem nélkül? Ami egy varázslámpa fény nélkül!
Hogy a gyerekek nem tudják, mit akarnak, abban minden nagy tudományú tanító- és hopmester egyetért; hogy azonban felnőttek is gyermek módra támolyognak ezen a földön, és mint azok, éppúgy nem tudják, honnan jönnek és hová mennek; hogy éppoly kevéssé cselekszenek igaz célok szerint, s éppúgy kétszersülttel és kaláccsal és nyírfavesszővel kormányozzák őket: azt senkinek sem ízlik elhinni, pedig úgy vélem, kézzelfogható igazság.
Facebook
Pinterest