Johann Wolfgang von Goethe

Elvégre az vagy - ami vagy. Viselj parókát milliónyi fürttel, Járj ölnyi sarkakon vagy trónra ülj fel, Az maradsz mindig, ami vagy.

Ha ezt a létet összetörted, Majd támad más a rom felett. E föld ölén fakad, mi boldogíthat, S e nap ragyogja itt be kínjainkat; Ha már ledobtam ezt a terhet, Legyen, mi lesz, s ahogy lehet.

Átok a büszke véleményre, Amellyel elménk díszeleg, Átok a káprázatra, fényre, Mely érzékünket ejti meg!

Csak kín az élet, szörnyű börtönöm, A sír, mi vonz, - a létet gyűlölöm.

Az ember azt, mit át nem érez, Otromba gúnyba fojtja csak, Mi jó és szép, azon kacag, Mit meg nem ért: leszólja dohogva.

Milyen tisztán láttam mindig az állapotomat, és mégis mindig mennyire gyerekként cselekedtem; ma is milyen világosan látok, és még sincs semmi reménye a javulásnak.

Végtére is - az vagy, mi vagy. Vendéghajat ezer bodor fürttel csináltass, csatolj magadra hosszú gólyalábat, maradsz örökre, ami vagy.

Ha aszerint nézel valakit, például egy gyereket, amilyen ő most, a jelen pillanatban, azzal megakasztod a fejlődésének útját. Ha azonban aszerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.

Oly embert ismerni, kivel a távolság és a kimondatlan gondolatok ellenére is úgy érzed, megértitek egymást - e földet ez virágoskertté változtatja.

Úgy véli az ember, hogy irányítja életét, vezeti önmagát; és bensőjét ellenállhatatlanul vonzza magával sorsa.

Az emberélet nagyszerűt igér: mily szép a nappal, és mily nagy az éj! S mi, bár becéznek édeni hatalmak, alig örvendünk a királyi napnak: zavaros harcba sodródik az ember most magával, aztán a környezettel: senkinek sem juthat igazi társ, komor kívül a belső ragyogás, ragyogó arc alól a bú kiüt, az üdv előttünk - s nem látjuk, hogy üdv.

A viszontlátás üdv, a búcsú seb, az új viszontlátás még édesebb, és éveket pótol egy pillanat; a végső válás mégis megmarad.

Ha lelked derűs és tiszták a céljaid, jókora utat tehetsz meg előre.

Hol a bizalom hiányzik, ott a szerelem koszorújának hiányzik a legszebb virága.

A szeretet nem uralkodik, de művel és ez több.