Johann Wolfgang von Goethe

Az ember sündörög, eped, marad, s csapdába csalják észrevétlen; öröme nő, aztán keserű lében fürdik.

Rajtad áll csak, hogy beváltsa, terjeszd rá oltalmadat: jót hoz az egész világra minden kincs, ha őre vagy.

Szabadság, élet nem jár, csak azoknak, kiknek naponta kell kivívniuk.

Valamennyi kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően egyetlen alapvető igazság létezik - abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a Gondviselés is működésbe lép.

Aki sohasem ette kenyerét könnyezve, aki gondterhes éjszakán sohasem sírt az ágya szélén, az nem ismeri a túlvilági erőket.

A balga bölcsnek tartja magát, s a bölcs nem irigyli tőle.

Az eszmében élni annyit jelent, mint a lehetetlennel úgy bánni, mintha lehetséges lenne.

A tehetség mindent megtanul, a zseni mindent tud.

Az embernek valakinek kell lennie (...), hogy valamit csináljon. Dante nagynak rémlik nekünk, de századok műveltsége van hátunk mögött; a Rotschild-ház gazdag, de több mint egy emberöltőre volt szüksége, hogy ily kincsek birtokába jusson.

Ami kezdetben, mikor felületesen vettük, boldog élvezetet nyújtott, utóbb nyomasztóvá válik, ha ráeszmélünk, hogy alapos ismeretek nélkül való élvezet nincs.

Az élet igazi zamatát a gyerekek és a madarak ismerik.

Ki nem szeret, s nem téved, Az már sírba szállhat.

Örülj, ha teheted, s tűrj, ha azt szabta rád a sors.

Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.

Az ember csak a magafajtával tud együtt élni, olykor még azzal sem; mert nehéz elviselni azt, ha a másik pont olyan, mint ő.