Johann Wolfgang von Goethe
Áll tétován az ingatag tömeg, s hová az ár sodorja, arra megy.
A szerelem egy nemes párt földi üdvben egyesít, ám fölséges égi nektárt csak hármasban ad nekik.
Ajánld az Uristennek a lelked! Mért vennél még magadra terhet?
Érte nyitom csak az ablakomat, a házból is érte lépek ki csak.
Magam-okozta vétket nincs jogom büntetni.
A bolond súg - a bölcs szaval.
Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk.
A házassági béke titkát taníthatjuk már mi! Hogy szeressék ketten egymást, el kell izibe válni.
Eldugult fülbe a bölcs szó befagy.
Tartsd hát magad, szerepedből ne ess ki!
Az éljen, aki bátran él!
Könyvmoly buzgalmad itt lehet akármi bősz, ki mennyit képes, csak annyit tanul. Ki kellő percben tetterős, csupán az boldogul.
A bölcsesség keblén, meglátod, naponta nő majd boldogságod.
Ebben csak egy a keserű: a lét rövid, hosszú a mű.
Boldogok, kik még hiszik, hogy a tudás a zűrzavart apasztja! Mit nem tudunk, az szükségeltetik, amit tudunk, annak mi haszna?
Facebook
Pinterest