Ady Endre
Voltak bűneim, zaklatott életem (...). Egy dolog azonban mindig, máig mindent lenyom a laton: az én szakadatlan, nagy bolondos ragaszkodásom Magához. De Maga ezt sohse látta, hitte, értékelte eléggé. Hát most már mind a ketten belehalhatunk abba, hogy egymást egymásért, magunknak meg nem becsültük.
Akik engem töprengés, kínlódás, belső viták nélkül elfogadnak vagy pláne azok, akik szeretnek, rám fogták a bátorságot. Mintha lehetne bátor valaki, aki él.
Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít, Itt, itt: az én szivemben. Bosszút itt áll az életért, Aknát itt ás a multnak. Véres szivemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak.
Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, Sírva szaladunk S oda nem érünk
Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint - más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek.
Csókosan s szűzen akarnék én válni A fejedet csókolván, Azt a két kies völgyet: Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni.
Vonatok, melyek hozzá visztek, Vonatok, melyek tőle hoztok, Óh, vonatok, járjatok rosszul, Ha éjszakában száguldoztok.
Hogy minden voltál, ugye jól tudod És hogy semmim sem, ugye bűn az átok? Tied volt a kivánt és teljes Élet, Enyém száraz száj, éhség, harc és vércsepp.
Történteidből bánsz-e valamit S a jajokra emlékszel, miket küldtem, Vagy minek jönni kellett, mit se bánsz S élsz tovább az Élet fölé kerülten?
Mert Te vagy az én minden asszonyom, Azaz Te vagy az asszony, aki nincsen, Kit pótolni próbál nekünk ezer: Ölelésben, álomban, tettben, rímben.
Valami szépet egy tán-senkinek, Szerelmeset, jót üzenni szeretnék, Csak hálából, mert Érted vagyok kedves, Csalárdul is hű, csókhoz, szerelemhez.
S úgy fogok majd otthon meghalni, Mint egy kölyök, Akinek tréfa volt az élet És ok nélkül pihenni tér meg.
Mint egy nagy, piros, véres jégcsap Csüggök szélén sok szív-eresznek, Megfagynak, kik engem szeretnek.
Küldjétek a szivemet holtan Valakihez, nem tudom, kihez, Akihez a legrosszabb voltam.
Ha tervezek, majd elválik,
Ha gyűlölök, majd elmálik
S ha őrülök,
Őrülök mindhalálig.
Gyávaságban, őrületben
Nem ragyogott senki szebben
S ha szeretek,
Nagy vagyok a szerelemben.
Facebook
Pinterest