Ady Endre

A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. (...) Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért... Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben.

Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Oceánba.

Nem tudjuk szeretni magunkat És nem hisszük el, hogy szeretnek.

Ki társam lenne, nekem nem kell S vágyottam nem vágy társul S aggulok éhes szerelemmel.

Akarom, hogy szeressetek, Akarom, tisztán lássatok, Akarom, hogy szeressetek.

Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek.

Nem kellenek a megálmodott álmok, Új kínok, titkok, vágyak vizén járok, Röpülj, hajóm, Nem kellenek a megálmodott álmok.

Ha durcás kis arcod Egészen az arcomra Fekteted, Te, én kicsi lányom: Nem bánom: Csak a könnyeink folyanak össze.

Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

Lombtalan lomb a mi lombunk, Virágölő a virágunk, Árnyéktalan az árnyékunk.

Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni.

Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó a tavaszi óra S ilyen marad.

A húsvét a vallás ünnepe. A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés igazságát, az apostolság tanulságait... Oh, boldogok a hívők, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este hallelujázni fognak.

Visszaadok én mindent, Ha visszaadni lehet, De nem adom vissza A szemed.
Belőlem fognak nézni Téged és egy kék tavat S mit e földön nézni Még szabad.