Ady Endre
Az ember mindent elfeled, Élni, hazudni, halni, adni, De csók-kérő daganata A sírban sem fog lelohadni.
Látlak szelidnek, látlak szépnek,
Csunyaságnak, gyönyörüségnek,
Látlak mindenkinek.
Látlak keserűnek, gonosznak,
Tisztának és vériszaposnak,
Látlak mindenkinek.
Szeress engem, ha tudsz szeretni, Szeress engem, mert, jaj, utálnak S olyan jó szeretettnek lenni.
Óh, földi dolgok, ha nem kellene Birtoktokért megmozdítni az ujjat S úgy magatoktól ölünkbe esnétek: Be szép volna és - be kevés az Élet
Lesz erényes, különb nálam,
Lesz mosolygóbb, mint a szájam,
Lesz eredmény több, mint vártam,
De legszebben én gondoltam.
Nagy vagyok a szerelmemben,
Nem szeretett senki szebben,
Se jobban, se hitesebben:
Nagyobb vagyok magamnál is.
Fussatok el, eskük és imák, Úgyis elmulik már a világ, Kopott kocsin siet el velem Az eldobott, szegény Szerelem.
Adás, igéret, tilalom, Parancsolat avagy alázat, Ki leszel, mikor ujra látlak?
Meghal minden és elmúlik minden, A dics, a dal, a rang, a bér. De él az arany és a vér.
Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak.
Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szivem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messze űző álmok.
Eltagadom, hogyha kérdik: "Elmult minden, nem szeretlek!" Úgy fáj ez a képmutatás, Úgy fáj ez az én szivemnek.
Mikor már a hangulatok irányítanak: elmúlt az ifjúság. Az ifjúság nem hangulat, hanem élet... Hajh, régen éltem én már. Elfásul a szív lassan-lassan. Cinizmusából egy-egy hangulat, ha kiragadja. Ilyenkor még tán verset is ír: Gabriellához, vagy máshoz... Aztán jön a nagy lohadás, felváltja bitorolt székét a régi unottság... Tombolj ifjúság! Higgy, hódíts, szeress!
Ha szeretlek, akkor vergődve A halált nem hívom soha, Eltűröm még a szenvedést is, Nem lesz az élet Golgota. Mikor álmomból fölébredtem, A percet meg nem átkozom - A lelkedhez kapcsolom lelkem S mint régen, ismét álmodom.
Mit akar most a Nap? Azt akarja, hogy emlékezzek S legyek boldog, Most már, mikor szabad S mikor már úgyse lehetek.
Facebook
Pinterest