Ady Endre

Én torkig vagyok minden földi jókkal És helyettük a Minden most Te vagy És Neked én a Minden, Itt vagy, bár hűtlen tervet tervezel, Soha, míg élek, el nem mehetsz innen.

Kedvesemnek

Ma megbódulok friss testedtől, Mint tubarózsa illatától, Ma szeretlek és fájdalmasan Rejtenélek el a világtól.
De ha holnap ifjabbat látsz majd, Erősebbet, szebbet, delibbet, Te, forró, kedves, kívánkozó, Megmaradsz-e hűnek, szelídnek?

Kedvesemnek

Nagyon fogok szeretni valakit, Mondjátok meg neki, jöjjön, rohanjon, Hogy holnap mint hálálkodó kutya Csókolja a kezemet egy új asszony.

Vágyakozás

És bús íze vala a csóknak És átkozott volt az a csók, És te nem tudtad, hogy ki csókol, És én nem tudtam, hogy ki csókol, És én nem ismertem még akkor A csóknál nagyobb valót

Csók

Bántottam, kik védtek, szerettek S öleltem a judásokat: Igazuk van, akik megvetnek.
De mégis, mégis gyászos pírban Látom a mentő glóriát Fejem körül, mert sokat sírtam.

Önismeret

Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom.

Vágyakozás

Engem mindig félig szerettek, Van jogom, hogy gonosz lehessek S úgy haljak meg, hogy nagyon fájjon, Kik szivüket úgy óvták től.

Érzelmek

Minden csak volt: ma nincs semmi. Lenni? Kell az ördögnek ma: - lenni. Minden csak volt, ma nincs semmi.

Veszteség

Le is tört végképp minden büszkeségem, Jégember lettem, fáradt, elkopott, Nincs eszmény, mely még tettre lelkesítsen, Nem bánom, a világ bármint forog.

Csalódás

A vén Nap leesett mosolygón, Föllélegzett egész világ: Nem valók az izzadt mezőkre Eféle bolond és nagyszerü, Szent, égi komédiák.

Mindennapok

Ez a kongatás (még nincsen vége) Véres és üszkös gyönyörüsége Dacomnak, mely még néha lobban S fülemnek, mely tűzharangot hall: Bim-bum, bim-bum, Rángassuk hát: ki tudja jobban

Nézőpont

Álljon előmbe izzó, forró nyárban: "Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."

Kedvesemnek

Merengve várok, mindhiába... Ölelni készen, csókra vágyva, Szomjas szívvel itt kell epednem... Nem jön; nem jön az én szerelmem, Hogy szép fejét ölembe hajtsa, Míg csókra vágy és szomjaz ajka, Hogy üdvünktől a bűvös éjjel Megreszkessen szerelmi kéjjel S az erdő fojtó illatárja, Míg lágy szellőkön messze szállna, Mint egy csapongó, égi mámor Susogna üdvről, boldogságról Leroskadva egy rózsakerten...
De nem jön, nem... az én szerelmem.

Szerelemvágy

Minden vagyok, amit vártál, Minden vagyok, amit nem sejtsz, Minden vagyok, mi lehetnék.
S minden vagy, mi lehetséges, Minden lehetsz, mire vágyok, Talán semmi, talán Minden

Kedvesemnek