Ady Endre
Az emberi csók egyszerű üzenetváltás, s az ember néha nagyon szomorú üzenetet kap.
Valahányszor igazán magunkra találunk: gyermekek vagyunk.
A zseni tévedhet legnagyobbat. (...) Az igazi talentumnak, ha szerencsétlen, joga van az igazságtalansághoz. De mégis, milyen szép volna, ha életükben tudnák szeretni egymást azok a kevesek, akikkel okvetlenül számolnia kell az úgynevezett utókornak.
A gondolat könyörtelen és feltartóztathatatlan erő.
Nem fogok dühöngeni: filozofálni fogok. Ebben az országban annyira úr a hülyeség, hogy itt már csak filozofálni lehet.
Az élet a csodáké, a sorsé, s megrendülni nem szabad sem az életen, sem a csodákon, sem a sorson.
Versben nemcsak a gondolat nem marad épen (...), de még az érzések is átszüremlenek a megolvadt szavak kohóján. A külsőségek egyszerre mind elesnek, és legbelül állunk, a lelki műhely legközepén, más formájú, más színű, más illatú, más értelmű dolgok vesznek körül, mint kinn a napvilágon.
Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...) Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek.
Hiszen a bűn mindig egy jajkiáltás A Sors felé, hogy mért nem marad Az ember mindig tiszta s szabad, Vadba beoltott, nemes rózsa-szem.
Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába, De ha harcba szólít szivem minden vágya, Mit tehetek róla? Tán az örök végzet Rótta rám e kínos, bús kötelességet.
Mit tagadjam? - siratom és szeretem Mit tagadjam? - talán ez az igazi S ez is oktalan, de legszebb szerelem.
Ez itt pedig magam vagyok, Régi tüzek fekete üszke S fölöttünk végzet-szél fütyöl, Szaladj tőlem, átkozz, gyülölj, Avagy légy rám ujjongva büszke
Sohasem az ember a hibás, hanem valami más. Valami más, a pillanat, a múlt, a sors, az átok, valami, amit nem ismerünk.
Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett Szegény ördög csak későn találtam meg Te becéző, simogató kezed
A legemberibb ember a leggyávább ember. Így jöttem, így viaskodtam, így nem haltam még meg, így emlékezem és így vagyok.
Facebook
Pinterest