Idézetek a vallomásról
Őrizd a képem itt, habár csak árnyék, És ne tekints olyan dologra, mely nem Engem mutat. Féltékeny arra lelkem, Miben szemed gyönyört lel.
Az újságok tele vannak apróhirdetéssel: az emberek keresik a párjukat. Nézd meg az utcán, nézd meg a szemüket: mind keres valakit. Keresik az üzletben, a villamoson, a járdaszigeteken, az aluljárókban. Mindenki keres valakit. Mindenki keresi a párját. Én megtaláltalak. És neked el kell menned.
Ha az életemmel kell fizetnem, én megtenném ezt érted, és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted. Az álmomban már jártál, és megfogtad a kezem, az élet szerelemfáján most a mi virágunk terem.
Nem mertem elmondani neked azt sem, hogy mi történt velem az életemben és arra sem tudlak megkérni, hogy mesélj magadról. Ezt sajnálom a legjobban, mert nagyon szerettem volna megismerni az életedet. Olyanok voltunk mi ketten, mintha valaki megátkozott volna minket, hogy sohase lehessünk boldogok.
Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal. Én csak írom, de te magad vagy a dallam, Ami mindkettőnkben lüktet.
Régen nem hittem volna, hogy elmúlhat ez a szerelem, De mégis megtörtént, sajnos, most az érzéseim keresem, Miket érted éreztem egykor, neked adtam az életem, És hittem, ha majd nem leszel, többé én sem létezem.
Amikor várok rád, mindig végiggondolom, mi mindent kellene elmondanom neked. És mindig tudom, hogy úgyse lesz időm elmondani. Most meg mindenre van időnk, és csak fekszünk, és nézzük a mennyezetet és hallgatunk.
- Ne keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást. - De én közben elhízom. Csúnya, kövér, öreg nő leszek, és akkor nem akarsz ölelni. - Sosem leszel öreg. És én mindig kívánni fogom az ölelésed. - Jönnek majd szebb nők, fiatalabbak. Először csak lopva mersz rájuk sandítani, aztán utánuk fordulsz, aztán majd fölkelsz és itt hagysz engem. - Soha nem kelek föl mellőled. Csak most ne menj el.
Én meghalok, ha már nem szeretlek. Ne félj, nem úgy igazából, csak egy kicsit. Csak egy kicsit, de nagyon. Akkor már semminek nem lesz értelme. Akkor már csak a napot fogom látni, a fényét nem. Csak a fákat, a levelüket nem.
Mióta velem vagy, látom a fényt és érzem a szelet. Látom az utcákat és a házakat, érzem a vásárcsarnok szagát, érzem talpam alatt az utcaköveket. Eddig is volt reggel meg szél meg nap meg fény, de valahogy észre se vettem. Nem akarok megint úgy járni az utcán, hogy észre se vegyem a házakat.
Jó éjt, nagy Hold, Édes álmokat, baby, Ha kívánhatnék egyet ma este, Az lenne, hogy mindig tudd tartani, tudd tartani a csillagfényt a szemedben.
Hideg van, kabátom összehúzom. Csak a mozdulatokra figyelek. Hallgatás nélkül nem lenne sorsom, ahogy megnyugvásaim sincsenek. Ha magamra mutatok, rád nézek. Benned keresem, aki lehetnék. Naponta írok levelet, mégis nélküled múlnak el mind az esték.
Szeress, ha van hozzá erőd, és ha tüdőd kibírja a hőséget, mit indulat és test egyként parázslik! Szeress. Tetőled eltűröm. Szerethetsz mindhalálig.
Inkább válnám életemtől, Elszakadnék en szivemtől, Poklot érted megkerülném, Minden jómat eltemetném Inkább, mint elhagyjalak.
Féltél, kéz a kézben, ha árnyak tévedtek rád. Van egy hely, csak a szívem véd, Hol el nem tévedhetsz már.
Facebook
Pinterest