Idézetek a vallomásról
Nézd, itt térdelek előtted, állati akaraterővel fegyelmezem magam, hogy ne érintselek meg, de remeg a térdem, mintha hideglelős lennék, pedig csak kívánlak.
Szerelmemet visszatükrözi a szemed, és megmutatja nekem, mennyire szeretlek.
Szeretnék a szemeddel az arcomra nézni, tudni, hogy te is látod: nincsen más út, csak amelyik hozzád vezet.
Minden asszony csókja összebugyog benned S már sokszor félek, nagyon félek tőled, Mert mi nagyon összebogozódtunk S még minden szabad szálat elkeversz. Ó, mi akkor is kívánjuk egymást, Mikor énrajtam szörnyű kövek vannak És te könnyű felhőkön heversz!
Átmentem a fél világon, hogy táncolni tanuljak, de egyvalami hiányzott. A táncpartnerem. Te vagy az irányom. Amíg együtt vagyunk, én sosem tévedek el.
- Újra belevágnék. - A kalandba? Én nem, túl veszélyes volt. - Másra gondolok. Rád, rám, ránk, a kölykökre, az egészbe. Újra így csinálnám. Téged választanálak mindig.
Köszönöm a szóra bírt hallgatást, a kamaszos ölelések lázát, bőröd forró kitárulkozását, köszönöm két kezed puhaságát, csókjaid mélytengeri gyöngyét, az első rózsa puha szirmát, jó szavaidnak esti csöndjét, tekinteted felgyújtó varázsát.
Te áldott lélek, te női testben járó égi angyal! Mindig mellettem lengett a te szárnyad, s mégis csak akkor, abban a pillanatban nyílt reád a szemem. Nem te voltál-e mindenkor az engem szerető, a hű, a miattam szenvedő, a nekem rendelt? És én mégsem láttalak.
Mert szeretsz s nyugton alhatom, neked én be is vallhatom az elmulástól tetten érten, hogy önmagamba én se fértem, a lelkem azért közvagyon s azért szeretlek ily nagyon.
Elrejtem magam hogy megtalálhass alkonyatból vetek neked ágyat kiszólok érted az éjszakámból elengedlek ha a hajnal lángol tűnődő ujjaimmal vigyázok ne riassza el a csönd az álmot.
Én pillanatnyilag semmit sem tudok. Csak boldogságot érzek, és azt, hogy hozzád tartozom.
Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem, könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben, ez az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged, és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz.
Mától tudni fogom, hogy nem vagyok haszontalan, van értelme annak, hogy létezem. Azért születtem a világra, hogy neked segítsek, ne csak szeresselek, vigyázzak is rád, a társad legyek, a szeretőd, az őrangyalod. Szoríts magadhoz, hallgasd meg a száddal, a szívem neked dobog.
Talán még fel sem fogtam azt, mit kaptam, talán én mást érdemelnék. Ahhoz, hogy mind az összes jót visszaadjam, talán egy élet is kevés. Hisz úgy szeretsz, ahogy soha senki más, csak te vagy szívemnek a megváltás.
Nem tudtam kimutatni neked az érzéseimet úgy, ahogyan szerettem volna. Melletted valamiért esetlen leszek (...). Egy táncosnak nehéz beismernie az ilyesmit, és mégis így van. Ha nem lennék esetlen, akkor el tudnám mondani neked, hogy az életem nem élet nélküled. El tudnám mondani, hogy te vagy a szíve, az izma, a csontja. Hogy nélküled csak üresség van, és sóvárgás. Hogy nagyobb szükségem van arra, hogy a partnered, a férjed és a szeretőd lehessek, mint a levegőre. A baj csak az (...), hogy melletted esetlen leszek, és csak annyit tudok mondani, hogy szeretlek, remélve, hogy ennyi elég.
Facebook
Pinterest