Idézetek a vallomásról
Egyszer majd elfelejtelek téged, És nem fog fájni fejem, De most még téged látlak Utcákon és tereken, Reggel a májkrémes kenyeren, Boltban a mosószereken, A hazug tekinteteken, Biztonsági felvételeken, Minden ordító gyereken, Mozikban a sírós részeken, Könnybe lábadt szemeken.
Egy szép test, sajnos, mindig diadalmaskodni fog a legmarconább elhatározáson is!
Ha nem lehetsz az enyém, akkor én leszek a tiéd. Vedd el az egész lényemet, vagy egy részét, vagy csak egy darabot, ahogy akarod! Csak akarj engem!
Ez a nő össze tudná törni a szívem. Ezért a nőért szívesen elégnék. Ezt a nőt el tudnám veszteni, utána keményen inni, mély értelmű verseket írni, és a csatornában halni meg tüdőgyulladásban. Ezért a nőért.
Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége!
Úgy szeress, hogy hulljunk a semmibe, Úgy szeress, haljunk kicsit bele.
A hegy csókolva tör égbe, habot hab ölel, szorit, átfog; egymást ringatva, becézve hajlonganak a virágok; a földet a nap sugara, a hold a tengereket: minden csókol... - S te soha engemet?
Most nem akart tőle mást, csupán megnyugtató közelségét. Érezni akarta meleg testét az övé mellett, leheletét a mellkasán, szívverését az övén. Szerette volna ugyanazt a békességet nyújtani neki, amit tőle kapott.
Ha a remény, mit jóságod adott, s a nagy kívánkozás se csal szívemben, kettőnk között a fal dőljön le menten, mert duplán fájnak a titkolt bajok.
Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.
Im, pille vagyok, parányi pont, a szirmon csöppke fehér jel; te fiúcska vagy, játékra kész, ha üldözöl is, ne érj el.
Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.
Senki sem tudja megadni nekem azt a biztonságot, amit eldobtam magamtól. Biztonságban akarok lenni, de számomra nem létezik olyan, hogy biztonság; szeretetet akarok, nem megtűrést, sajnálatot.
De hiába mondom el dallal és csenddel Hiába hallgatom csillogó szemmel Hiába, hiába ordítom hangosan. Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban!
Azt hittem, nem fog már a bűbáj, nem szeret többé e szív mást. Az eszem figyelmeztet: állj meg, a vége mindig csak sírás-rívás!
Facebook
Pinterest