Henrik Ibsen
1828. március 20. — 1906. május 23. norvég író
Holttest mellett, gyászban az emberek általában nagyon fennkölten viselkednek.
A gyerek éppúgy részese a házasságnak, mint a felnőttek.
Azt mondják: hol szorít a cipő, nem tudja más, csak a viselő.
Vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.
A magányos ember (...) nem nevet könnyen.
Im, pille vagyok, parányi pont, a szirmon csöppke fehér jel; te fiúcska vagy, játékra kész, ha üldözöl is, ne érj el.
Mihelyt az a hang a fülembe csattan, rögtön kigyúl alattam a katlan.
És valami tiszta csend üdve lebeg odalent. Nyiss utat e szűk csapáson, nyiss a szívig, kalapácsom!
Aki él, csak harcban éghet - csalják a titok-cselek; aki költ, bírói széket ül önnön maga felett.
Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.
Az ügy, amely bűnben fogant, nem győzhet soha.
Ezer szó sem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint egyetlen tett.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Gyönyörű az, ha az ember célba lát S eléri azt, tűzön-vízen át.
Költeni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk fölött.
Facebook
Pinterest