Idézetek a vallomásról
Amikor szerelmet sovárgunk, Egy csontváz karja nyúl felénk...
Ezer, hazug, játékos mátkaságnak, Futó csillagok fényüket rám-szórták, Elkábítottak olcsó mandragórák S az Élet helyett nem jöttek csak órák.
Mindig reménytelen volt a szerelmem, Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, Mindig csillaghonvágy égett szívemben Mindig hűtlen voltam, mindig beteg, Mindig kellettek elérhetetlen rózsák, Örök talányok, édes szomorúság...
Álom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom! Hadd álmodjam Helviláról, Szép szeméről, szép karjáról, S ékes arca hajnaláról.
Ha a férfi vágyakozik egy nő után, de szerelmének tárgya észre sem veszi őt, vagy éppen a férfi nem véteti észre magát, az nem igazi szerelem. Az csupán vágyakozás valami ismeretlen szépség után. A másikban egészen addig azt szeretjük, akit látni óhajtanánk magunk mellett, míg meg nem ismerjük, hogy önmagáért szerethessük. Nem mellette, hanem vele kell élnünk!
Szeress, szeress mint én szeretlek téged, Oly lángolón, oly véghetetlenül, Áraszd reám a fényt s a melegséget, Mely isten arcától szívedbe gyűl.
Amikor végre megkapod azt, amit szerettél volna, úgy tűnik, egyáltalán nem ez volt, amit annyira akartál.
Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.
Zavart, beteg, megtört a lelkem, Ezer fájó sebet kapott, Lázas hittel úgy érzem néha, Hogy tőled várhat balzsamot. Várlak, követlek, szomjuhozlak, Te vagy a célom életem... ...Pedig tudom, hogy már a multat Nem adod vissza énnekem.
A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.
Hadd legyen sírban csend, Reménynek hely ott fent, S addig a part mentén Hadd legyünk ő és én.
Egy forró csók, egy ölelés... Lázas szivünk összedobogna... Aztán jöhet, mit bánom én, A kárhozatnak égő pokla! ...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre Eléggé gyötrő, kínos volna!
Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.
Reszket az idő a tornyok fölött. Ártatlan vágyam még ünnepel.
Ha megszidlak levélben Vagy pimasz fütyölésben Vagy ha másnak kinállak, Hozd szivemhez a szived És sirass, mert hazudok: Tulságosan kivánlak.
Facebook
Pinterest