Idézetek a vallomásról
Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni.
Az ember vágyik valakire, akivel törődhet, akinek minden kérdésére válaszol, anélkül, hogy tudna róla.
Engedj közelebb, engedd, hogy én is ott legyek, Látni akarom, és érezni azt, amit lehet! Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak, Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom. Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem. Hadd égjen a pogány, ki a halálon Tul sem hisz másban, csak a szerelemben.
Nem látlak, csak elképzellek, Minden éjjel másmilyennek, De tudnod kell, Hogy minden éjjel szép vagy.
Mindig ébredj mellettem, Nézz rám úgy, hogy érezzem, Nem vár több magányos éj, És nálad lesz menedék.
Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak, tömd be fülem: én hallom hangtalan szád, lábatlanul is elkúszom utánad, és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.
Vágyaink annyit kereszteződnek, és az élet oly zűrzavaros, hogy a boldogság ritkán száll arra a vágyra, amely hívta.
Facebook
Pinterest