Hésziodosz
ókori görög epikus költő
A sötét Éj borzalmas palotája áll ott, kék felhők közt elrejtőzve egészen. Nüx palotája előtt áll Íapetosz fia, Atlasz, s tartja fején az eget, meg-megtámasztva kezével, nem lankadva; a rézküszöbön jön szembe naponta Éjszaka és Nappal, s egymás közelébe hogy érnek, egymást üdvözlik, de az egyik jön ki az ajtón, megy be a másik, nincs együtt soha otthon a kettő, mert ha az egyik házon kívül járja a földet, bennmarad és ott vár idejére a házban a másik, míg a sor aztán rákerül és útjára elindul.
Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni.