Idézetek a vallomásról
Hol lehetsz? Ha te már látsz engem, ne hagyj itt, mint hallgatag virágok. Újra kérlek, nyílj ki közelemben s szólalj meg, ha közeledben járok. (...) Csak remélem türelmetlenkedve, hogy te már a nyomom megtaláltad, s csillag-hosszan élsz, hogy életedbe én is mindenképpen eltaláljak.
Mert tudom, hogy tudod, szeretlek, s tudod, hogy tudom, szeretsz, már nem a csillagok közt kereslek, de ott, ahol lehetsz.
Egész testemmel énekellek, szememmel már nem is látlak, Téged hegedülnek idegek, zsigerek zönögnek lágyan. (...) Az egész testem zenekar, a testedre hangszerelt ének, hogy a mindenség belehal, belehal és újra feléled.
Mindenem veszve, mire megjössz, se házam nincs, se puha ágyam, zavartalan heverhetünk majd a puszta elragadtatásban.
Te vagy a szívem egyetlen melege. Az egyedüli napfény, amit az életem tele ismer.
Pedig, ha úgy veszem, kedves se vagy, se szép, de bájkörödbe léptem, s nincs többet onnan exit.
Rád vágyik vissza minden örömöm. A legnagyobbat neked köszönöm, s hogy nem még többet, csak az én bünöm. Alkalom voltál, hogy boldog legyek. Alkalom, hogy meg ne becsüljelek. Alkalom, hogy sose felejtselek.
Napfényfüzérbe fogtalak. De én magam szomorú maradtam. Szomorú sípokon játszottam minden este. És kövér moha- ágyamon rólad álmodoztam.
Kezed akarok lenni, arcod alatt a vánkos, kisimult lepedőd, réted, gyűretlen hajnal. Életed akarok lenni, szuszogó fád, világos erdőd az égigérő, örökös virradatban.
Születtem. Születtél. Hogy boldog veled legyek. S te velem. S legyünk egymásba ojtott két láng: tüzed, s tüzem.
Én majd itt várok rád, hol árnyékot sem vet rám a fény. Nem találok mást, mert tudom jól, hogy veled volt szép, csak az fáj, hogy emlékedben halványabban élek, úgy félek, hogy elfelejtesz végleg.
Gőgös vagyok, mert szeretlek, s alázatos, mert szeretlek. Könyörtelen, mert szeretlek, s irgalmas, mert szeretlek.
Tükröm legyél. Lássam arcom rezdülését a szemedben. Lássam lelkem legmélyét az arcodon. Érezzem minden gondolatomat általad. Lássam magamat benned.
- Mellőzzük a nagy szavakat. - Mellőzük. Meddig maradhatok? - Míg az élet el nem választ.
Annyira kellesz, hogy téged kereslek, nem a szerelmet.
Facebook
Pinterest