Idézetek a vallomásról
Nagyon kell a szája az enyémen, nagyon kell, hogy sütkérezzem a csodálatos, meleg szerelemragyogásban, hogy érezzem, ahogy minden szögletet, minden rést kitölt a lelkemben.
Tudom, hogy minden porcikámmal, minden sejtemmel, minden csepp véremmel szeretem, forr bennem a szerelem, de nem tudom kimondani. Ha olvas a gondolataimban, nem kell kimondanom. Tudnia kell.
A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.
Akarom ezeket a gyengéd kezeket és ezt a mosolyt, bár nekem nem kellene akarnom ilyen dolgokat.
Az ujja lassan végigsimított a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Kezem erőtlenül támaszkodott a mellkasának, és már megint szédültem. Lassan előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkával az enyémet, nagyon óvatosan, résnyire nyitott szájjal. És akkor összeroskadtam.
Felemelte a kezét, a szemén láttam, hogy vívódik, aztán gyorsan végigsimított ujja begyével az arccsontomon. A bőre ugyanolyan jeges volt, mint mindig, de ott, ahol megérintett, a bőröm ijesztően forró lett - mintha megégettem volna magam, csak még nem érezném a fájdalmat.
Szeretlek! Epedezek érted! Akár sápadt, akár lila, akár leplezett, akár érzéki, én, aki minden gyönyör és bíbor vagyok és ittasság a legbenső értelemben, kívánlak.
Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd.
Én csak szeretni vágytam! Ó, ki érti meg!
Szó, hang, mosoly: édes pokol; elbűvölt, nem tudom, mivel; gyilkos-örök sebet ütött belém, szép kék szemeivel. De, szó, megállj, várj még, halál, tán hozzám hajlik a kegye; ha nem, tudom, hogy gyilkosom lesz az az édes kék szeme!
Ha lelkem s lelked izmosan megáll És némán összehajlik, szembenéz. S lángot vet nyúlánk szárnyuk e merész Illetés pontján... Egy kis zugot vágyunknak s egy napot. Ha vak halálba fúl is az a nap.
Egyetlen érintés felér tízezer szóval.
S ne félj te sem, ne fuss előlem, Inkább csittítsd a szenvedést, Csukott szemmel szoríts magadhoz, Szoríts merészen, mint a kést.
Nincs híd, amely a múltba elvezessen Hozzád, halott szerelmem!
Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam.
Facebook
Pinterest