Idézetek a vallomásról
Megcsókol, olyképpen, mintha először. Derekamat ölelő keze a fenekemre csúszik. Magához szorít, a levegőbe emel.
Nem bűn többre vágyni, mint amennyit felajánlottak.
Ártatlannak képzeltem a tekintetem, miközben néztem, ő azonban kihívásnak vette. Kiszolgáltatta magát a tekintetemnek. Lelepleződtem, és így soha többé nem tagadhattam le, hogy újból megéreztem a hódítás ízét.
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha.
Valamikor én is álmodoztam egy palotáról... Azt hiszem, mi lányok mind így vagyunk ezzel. Aztán beköltözünk egy nyolcszobás házba, amely szívünk minden vágyát kielégíti... Talán azért, mert ott él a királyfink.
Szeretném, ha egyszer az lehetnék, Ami leginkább lenni akarok. Ha egyszer azt mondaná valaki: Megsajnáltam a bánatodat, Hitetlenségedet, háborgásodat, S neked adom, mi legdrágább neked: A sorsodat, az önéletedet. Neked adom a teremtésedet.
Megemeltem a fejem, és felé fordítottam. Találkozott az ajkunk. Kék színnel égő tűz volt, nem az a narancs és vörös lángolás, nem az a fajta hév: ez kék tűz volt. Egy pillanat múlva átölelt. A következő pillanatban már én is őt. Kezdtem nem érezni a csontjaimat, elernyedtem.
Lehet, hogy az ember nem kapja meg, amire vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától.
Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet hit - a cselekedet megvalósulás.
Vágyom rá, hogy szabad lehessek, érzem, hogy láncok ezre béklyóz. Volnék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő, de csak egy lidércalak vagyok, csak egy szörnyeteg, ki azt rombolja szét mindig, mit szeret és félt.
Legyen ez egy másik város, Valahol a földön túl, Legyen ez egy kínzó mélység, Ahova a lelkünk hull, Legyen ez egy hosszú álom, Dideregve hűvös ágyon, Csak jöjjön már, Az, amire gondolnál.
A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok. Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok.
Lehetséges, hogy amikor valaki kicsúfolja a másik vágyait, az azért van, mert valahol legbelül ő is arra vágyik?
A szenvedély ilyen: mint a honvágy egy ország iránt, amelynek határain jártunk már, de messzi fővárosát még sose láttuk, és azt képzeljük, minden valaha látott hely szépsége ott vár minket titokzatos utcáin és megnyíló homlokzatai mögött.
Úgy tudott nézni, hogy attól kiolvadtak a biztosítékok, meglankadtak a vázavirágok, és lehullottak a legyek a légtérből.
Facebook
Pinterest