Idézetek az önismeretről
Piszok nehéz csak a pillanatnak élni. A természetemből adódóan mindig van bennem egy kis elégedetlenség, folyamatosan próbálok mindent kijavítani. Ha kielégítem egy vágyamat, úgy érzem, az csak olaj a tűzre, de erről szól az élet, nem? Végül is a vágy az élet motorja!
A világ tükör, és minden embernek a saját arcvonásait tükrözi vissza.
Megmutattad, hogy miként tudja a szerelem megváltoztatni az embert. Általad fölfedeztem, hogy ki vagyok.
Együgyűségemben még mindig azt hittem, hogy a hála érzésével egyszer s mindenkorra bármely lelket magamhoz láncolhatok.
Donatien Alphonse Francois de Sade
A korlátolt és hiú embereknek vannak perceik, mikor az a tudat, hogy boldogtalanok, bizonyos elégedettséggel tölti el őket, sőt önmaguk előtt valósággal kacérkodva dicsekszenek szenvedéseikkel.
Az a probléma a saját magunkat lelkesítő szavakkal, hogy a szívünk mélyén tudjuk: nem igazak.
A magányban, s ha fáradtak vagyunk, hiába, könnyen prófétának tartja magát az ember.
Nem magányra vagyunk teremtve, és akkor ismerhetjük meg magunkat igazán, amikor meglátjuk magunkat a másik ember szemében.
Soha ne csinálj olyasmit, amin restellnéd, ha rajtakapnának.
Ne azon gyötrődjünk, hogy kiirtunk magunkból mindent, ami a negatív emóciókhoz sorolható, inkább tanuljuk meg, hogyan használhatjuk fel őket pozitív módon. Ezt a gondolatot így lehetne szemléltetni: ha verjük a zongorán a billentyűket, az nem zene, csak zaj, ám attól nem születik zene, ha kivesszük a zongorából a billentyűket.
Ha képesek vagyunk szembenézni korlátainkkal, és megérteni azok lényegét, akkor már kezelni is tudjuk őket. Ha nem vagyunk hajlandók elfogadni őket, akkor ellenünk fordulnak és utunkat állják. S ha erre rájövünk, korlátaink sok esetben még erősségünkké is válhatnak.
A gyengeség olykor szerencse is lehet, amennyiben elfogadjuk és tudomásul vesszük.
Fölfedeztem, hogy amint lehetőségünk nyílik engedni a kísértésnek, nyomban engedünk. Minden emberi lény kész rosszat cselekedni, csak a körülményektől függ, hogy valóban meg is teszi-e.
Intim pillanatok százain osztoztunk, tucatnyi apró viccen, a világ újra felfedezett csodáinak ezrein, és egyik sem volt elég arra, hogy átbillentsen a másik oldalra. Majd hirtelen egy tekintet, egy gyengéd csók, és mintha az érzéseim elérték volna a kritikus tömeget, mintha egy utolsó érintésre, hosszú pillantásra vártam volna, mielőtt megvilágosodnék.
Soha nem mondtam, hogy következetes vagyok, csak azt, hogy komolyan gondolom.
Facebook
Pinterest