Benjamin Hoff

Talán a "jó" dolgok tesztek voltak, egyik-másik valószínűleg igencsak nehéz; a "rossz" dolgokat pedig ajándékba kaptuk, hogy segítsenek felnőni: problémákat azért, hogy megtanuljuk elkerülni őket, rossz szokásainkat, hogy változtassunk rajtuk, feltételeket, hogy elfogadjuk, leckéket, hogy megtanuljuk, dolgokat, hogy megváltoztassuk - mindezek lehetőségek arra, hogy megtaláljuk a Bölcsességet, a Boldogságot és az Igazságot.

A hosszú életet nagyon jónak tartják, de milyen sokan vannak, akik azzal töltik el hosszú életüket, hogy ülnek és panaszkodnak, tévét néznek, a műtétjeiket mesélgetik, és századszor ismétlik, mit is mondott negyven évvel ezelőtt szegény jó Mariska néni! Sok Nagy Teljesítményű Ember halt meg fiatalon, de azért kihasználták rövid életük minden percét.

A közvélemény szerint szépnek lenni jó, holott hány ember teszi tönkre szépségével saját és mások életét! Úgy tartják, hogy csúnyának lenni rossz, de sokan épp csúnyaságuk miatt kezdenek a felszínes helyett sokkal mélyebb dolgokkal foglalkozni, és valamire specializálják magukat - és néhányan ezalatt még meg is szépülnek.

Vannak, akik észre sem veszik, hogy miközben nem létező problémákkal birkóznak, valódi problémákat kreálnak maguknak.

A legnagyobb nehézségeket az szokta okozni, hogy a kisebb bajokról a kezdet kezdetén nem veszünk tudomást.

Ha képesek vagyunk a "jó" meg a "rossz" mögé látni, jobban felismerhetjük és még jobban kihasználhatjuk azt, ami Itt Van.

Sokkal-sokkal nagyobb jelentőségük van a Fontos Megfigyeléseknek, mint a tudományos felfedezéseknek. Ez az alapja annak, hogy Bölcsen és Jól Éljünk.

A fontos dolgok inkább odajönnek hozzánk, ahol vagyunk, ha engedjük; ha befejezzük a görcsös próbálkozást, és csak hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek úgy, ahogyan meg kell történniük.

Nehézségek nélkül olyan lenne az élet, mint patak kövek és kanyarulatok nélkül - ami körülbelül annyira érdekes, mint egy autósztráda.

Mindnyájunkban van valami, ami azt akarja, hogy boldogtalanok legyünk. Képzeletbeli problémáinkból emiatt gyakran valódi probléma lesz. Valódi problémáinkat pedig erősen eltúlozzuk miatta.

Úgy tűnik, nagyon is gyakran épp az ész miatt tévedünk rossz irányba, aztán bóklászunk napestig, követve a fák tetejét lengető szél visszhangját, amely pedig olyan valódinak hangzott! Miért nem hallgatunk inkább arra a belső hangra, amely megmutatja az igazi utat?

A Bölcsesség, Boldogság és Bátorság nem várnak valahol túl a láthatáron, egy nyílegyenes út végén; egy állandó körkörös folyamatnak a részét képezik.

Boldog akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt, amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezdheted azzal, hogy elégedetlenkedsz.

Ahhoz, hogy mi magunk tudjuk irányítani az életünket és valami maradandót alkossunk, előbb-utóbb meg kell tanulnunk Hinni. Persze nem azt értjük ezalatt, hogy áthárítsuk a felelősséget holmi istenített Szellemi Szupermen vállára, vagy szép csendben üldögéljünk arra várva, hogy a Végzet bekopog az ajtón. Mindössze hinnünk kell a bennünk rejlő erőben és fel kell használnunk azt. Ha így teszünk, no meg ha felhagyunk azzal, hogy másokat majmolunk vagy versengünk velük, akkor egyszer csak minden elkezd működni.

Valahányszor elértük a célt, úgy találjuk, hogy nem is olyan izgalmas, mégis azonnal ráhajtunk, hogy elérjük a következő, az utána következő és az az utáni következő célt. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a célok nem számítanak. Nagyon is számítanak, már csak azért is, mert miközben elérni igyekszünk a célokat, fejlődünk, s végül bölcsebbé, boldogabbá válunk, satöbbi. Ha elrontunk valamit, attól szerencsétlenek, dühösek, zavartak leszünk. A cél tehát jót tesz, és használ nekünk, már csak azért is, mert jótékony fejlődést biztosít. Ám ettől eltekintve is, a folyamat az, ami igazán fontos.