Idézetek az önismeretről
Vannak, akik egész életükben segítségért kiáltanak, némán könyörögve, tágra nyitott szemekkel, szélesre nyitott ujjakkal, hogy valaki megkönyörüljön rajtuk, és megmondja nekik, kik ők voltaképpen.
A fejed fölött az ég, de a választ mégse onnan várd. Hunyd le a szemed, nézz szét belül, valaki szól hozzád.
Talán itt az idő a változtatásra, és arra, hogy végre elhiggyem, az életben vannak jó dolgok és kedves emberek is. Nem mindenki ellenség.
A legtöbb ember, mihelyt, ahogy mondani szokás, fölfedez egy másik embert, azzal áltatja magát, hogy ezzel önmagát is fölfedezi; abban a másik szempárban az ő érdemeinek is igazabb és nagyszerűbb tükörképét véli látni.
Az egész élet nem más, mint egy sor be nem fejezett epizód. "Sötétben élünk, megtesszük, amit megtehetünk, odaadjuk, amit odaadhatunk. A kétely a kínszenvedésünk, és a kínszenvedés a sorsunk..." A végét, a végét de jó volna tudni... Ezért hiszünk Istenben vagy a mágiában vagy bármiben, amiben hinni lehet.
Mindnyájunknak megvan a sötét oldala, és mindig ügyelni kell, nehogy előtérbe kerüljön.
Ám aki maga semmi, odakint sem talál rá immár semmire. Azt pedig, aminek lennie kell, önmagunk híján végképp nem pillanthatjuk meg még.
Minden csak erről szól: jobb, nagyobb, szebb, hatalmasabb, gazdagabb, híresebb. Annyira lefoglalnak minket a külsőségek az életben, hogy elfelejtjük, minden erő belülről jön. Meg kell tanulnunk, hogy befelé kell tekintenünk, és amit belül találunk, annak örülhetünk igazán. Hol van odakint a boldogság?
A világ pont úgy fejlődik, ahogy az ember is élete során. Például vajon most jobb vagyok, vagy rosszabb lettem? Fiatalabb koromban igaz, hogy jobb kondiban voltam, de nem voltam tisztában önmagammal. A korral a gondok is komolyabbak, viszont könnyebben megbirkózom velük.
Egyszerre rádöbbenek, hogy mindenki éli a maga csendes kis életét, és egyedül én vagyok őrült.
Lakik bennünk egy bölcsebb, tapasztaltabb valaki, akihez képest mi gyakran önfejű gyerekek vagyunk.
Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk.
Ne a tükröd okold, ha a képed ferde.
Léphetsz másokra, vagy félre, Szólhatsz hangosan, vagy félve, Várhatsz sárgában a zöldre, Belül nem változol semmit.
Utálom a gyanakvást. Talán éppen azért, mert érzem, hogy túl gyakran elfog. Pedig sokkal inkább csalódni vagy akár becsapódni kéne - ezek emberi dolgok. Hanem gyanakodni: közönséges.
Facebook
Pinterest