Idézetek az önismeretről
Nehéz legyőzni önmagunkat. Néha elkel a segítség.
Az önmagunknak adott szó annyit jelent, hogy szerződést kötöttünk jellemünkkel, mely nem változik, s ezért a vele kötött szerződést sincs módunk megváltoztatni.
Nem az számít, hogy mi vagy, hanem az, hogy ki vagy.
Ha senki sem látja, őszintén önmagunk lehetünk.
Az, ahogy gondolkodsz, meghatározza azt, amit érzékelsz, és az, amit érzékelsz, meghatározza az érzelmeidet.
Soha többet nem állok szóba a sötétebbik felemmel.
Ha hagyom, hogy a gyűlölet vezéreljen, torz lelkűvé válok, és végül belepusztulok.
Ha a külvilág tudata a felnőttnél reflektorhoz hasonló, a belső világé olyan, mint egy ösvény. Mindenkinek a sajátja, melyet a világon áthaladtában maga vág, miközben előre nézve talán homályosan, de valamit lát a szándékolt irányból.
Ahogy elképzeljük, hogy önmagunktól különbözőek is lehetnénk, valójában máris jó úton vagyunk afelé, hogy tényleg különbözők legyünk.
Kényelmetlenül érzem magam, mivel nem vagyok biztos abban, hogy ki vagyok én.
Soha nem egy pasastól reméltem sorsom jobbra fordulását, e témában kizárólag magamra számítok. (...) Ha valami könnyelműség folytán mégis járomba dugnám a fejemet, sosem adnám fel a munkámat, se miatta, sem érte. Ellenben egyetlenegy ízben sem mondtam, hogy utálnék szeretni valami férfit.
Vannak helyek, amelyeket elveid ellenére kell felkeresned ahhoz, hogy beláthasd, milyen alaptalan a te sznobságod.
Függetlenséged csak belülről teremtheted meg, kívülről csak visszaszerezheted azt.
Bizonyos napokon az ember őszintén el tudja hitetni magával, hogy állati ronda.
Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége.
Facebook
Pinterest