Idézetek az önismeretről
Olyan vagyok, mint az égbolt, és semmi nem érinthet meg. Az ég olyan nyitott és roppant hatalmas, és mindig változatlan marad - bármi történik vele, örökre az ég lesz. Vihar szaggathatja, repülő hasíthatja át, de akkor is ég marad.
Az egészséges lelkületű embert minden magányos pillanat közelebb hozza önmagához. A beteges lelkületűt ellenkezőleg.
A tudatalattink tartogatja számunkra a legnagyobb meglepetéseket.
Én már csak ilyen vagyok. Hiszek az emberekben. Nem vagyok cinikus és nem célozgatok aljas módon. Inkább hiszem, hogy jó az ember. Maximum újra meg újra csalódok bennük.
Édes mindegy, kik vagyunk vagy mik vagyunk, valaki mindig akad, akit lenézhetünk.
Páncélunk arra is jó, hogy a világot megvédje. Tőlünk.
Nem könnyű a haragos érzésektől megszabadulni, még akkor sem, ha belátjuk, hogy alaptalanul haragszunk.
Az ember csak akkor valósítja meg önmagát, ha vállalja a "kilátástalan cselekvés hősiességét".
Énnekem nincs szükségem senkire, megélek a magam emberségéből, ha az önérzet, vagy a körülmények erre kényszerítenek. Nem kell eladnom a lelkemet, hogy boldogságot vásároljak az árán. Van egy velem született kincsem, amely akkor is tartaná bennem a lelket, ha minden külső örömről le kellene mondanom, illetve, ha ezeket az örömöket csak olyan áron szerezhetném meg, amelyet nem vagyok hajlandó megfizetni.
Általában csapnivaló színészeknek bizonyulunk, amikor önmagunkat akarjuk alakítani.
Nem ismeri önmagát, aki folyton másokat hülyéz.
Bármily különös, először történt meg velem: találkoztam önmagammal. Olyképpen, mintha a padláson álló kosárnyi kacat mellé kuporodtam volna, egyenként kézbe véve valamennyit, egyszerűen csak hagyván, hogy megérintsenek bennem valamit, s az a valami simogató, könnyű fájdalommal felelt az érintésre.
A magunk hibája egyszeriben szörnyen súlyossá válik az olyan emberrel szemben, aki már nincs többé.
Ha az ember nem ismeri önmagát, belső énjét, sosem ismer meg másokat rendesen, és ha nem szereti önmagát, sosem tudja meg, mennyire szereti őt egy másik ember.
Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben.
Facebook
Pinterest