Idézetek az önismeretről
Nem fogod az utat megtalálni, ha nem magad válsz az úttá!
Az az ember, aki keresi önmagát, magára is fog találni, vagy legalábbis közelebb kerül önmagához. És azokat az embereket is megtalálja, akik neki ezen az úton segíteni tudnak.
Mi vagyok én, azt csak magam tudom, Mi voltam, azt ne tudná senki bár. Mivé leszek - majd látja a világ.
Kitartó fegyelemre és komoly gyakorlásra van szükség, hogy feladjuk mentális szokásainkat, és egy új látásmódot fedezzünk fel.
Eliszonyodni nem nehéz annak, ki jól magába néz.
Magamban élő, furcsa, vad gyerek voltam. Kifelé megneveltek, s ezáltal sokszor becsaptam a környezetemet, kik kedves buzgósággal fáradtak azon, hogy eloszlassák magányomat, s nevettetésemre sokféle mókát kieszeltek. Nevettem nekik, szorgalmasan és udvariasan, de belül egészen egyébre gondoltam, és nem figyeltem rájuk. Éltem a magam külön belső életét, s mert nem volt senki, akinek elmondhattam volna, lassan megnőtt ez a bennem lakó élet, széles lett és nagy, mint egy fekete vadaskert, és fallal zárta el tőlem azokat, akikkel együtt éltem.
A levél minden sorában éreztem fájdalmát. Az ő fájdalma pedig kihívta az én fájdalmamat; megint ott tartottunk, ahol régen - bántottuk egymást. Bárcsak lehetne bántás nélkül szeretni. (...) A bántás maga a birtoklás ténye; testileg-lelkileg egyaránt túl kicsik vagyunk hozzá, hogy egy másik embert büszkeség nélkül birtokoljunk, vagy megaláztatás nélkül engedjük magunkat birtokba venni.
Talán csak mindig saját magamat akartam látni egy olyan tükörben, ami szebbnek és jobbnak mutat engem, mint amilyennek én magamat láttam. Talán ezektől a tükröktől szerettem volna megkapni azt a szeretetet, amivel nekem kellett volna szeretni saját magamat, de nem tudtam. Tartozni akartam valakihez, mert önmagamhoz tartozni nem volt jó, nem volt biztonságos. Még annak árán is akartam, hogy rosszabbul bántak velem, mint ahogyan én bántam volna magammal.
Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.
Csekélyke munka szerfölött hiúvá tesz, sok munka határtalanul szerénnyé.
A megalkuvást gyűlölöm, mégis zsinórban kötöm a kompromisszumokat. Nem bírom, ha hátba támadnak. Az egyenlőtlen küzdelem nem férfias kihívás nekem. Azt jelenti, ami: stresszt.
Ha sokáig viselünk egy maszkot, elfelejtjük, hogy ki van alatta.
Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokhoz.
Mi nyomtalanul eltünt kint: belénk-szökve rendezkedni kezd.
Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.
Facebook
Pinterest