Idézetek az önismeretről
Nem a hiúság hajszol engemet.
Idelenn hullanak a levelek, S én hulló levelek útján megyek, És magammal, és mással, És az Istennel perelek, S lényem törvényét félve kutatom.
Aki vagyok, szomorúan búcsúztatja azt, aki lehetnék.
Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint. Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk (...), vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.
A gondolkodást az én fejlesztette ki, hogy tájékozódni tudjon a világban, s ezért a gondolkodástól nem várható el, hogy gazdája, az én ellen gondolkodjon.
Kiszámíthatatlan, kit találok vonzónak. Teljesen véletlenszerű, magam is mindig megdöbbenek rajta.
Állítólag életem legszebb napjait éltem. (...) Csak hát én éppen hogy nem tartottam a kezemben semmit, még önmagamat sem.
Van egy ember, akivel végig kell sétálnod az életnek nevezett ösvényen. Jó barátoknak kell lennetek, el kell fogadnotok egymást, és támogatnotok kell egymást. Ki kell tűznöd vele új célokat, meg kell terveznetek az utazást, és meg kell határozni, mit jelent a siker számára. Ez az ember TE vagy.
Ha azt gondolod, hogy be vagy zárva abba a személyiségbe, amiben jelenleg vagy, nagyon tévedsz. Lehetőséged és kötelességed a változás. A barátság adja meg erre a megfelelő alapot, fokozatosságot s egyensúlyt.
Ha már elég sok időt töltöttél egyedül, akkor megtanulod értékelni mások társaságát és rád szánt idejüket. A kincset a magányban fedezed fel. Felfedezed önmagad legmélyebb zugait, legféltettebb kincseit, szembekerülsz azzal, aki valójában vagy.
Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek. Olvasás közben magadhoz beszélsz, és neki minden szavát elhiszed. Vele nem vitatkozol, és ebben a hatékony párbeszédben van alkalmad elgondolkozni az olvasottakon. Ezek a gondolatok, ezek a jegyzetek, észrevételek, az Aha!-érzések juttatnak el oda, ahová szeretnél menni.
Az önmagunknak tett ígéreteink miatt tartjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Nagyon sok embernek terápiaként írnám elő a tőzsdén való részvételt, sok esetben hatásosabb, mint pszichológusnál ülni és beszélgetni órák hosszat fél százezer forintokért. Jóval többet megtudhatsz így magadról, mint a tv előtt gubbasztva, odaláncolva a távkapcsoló adta mámorhoz.
Ne hagyd egyedül! Menj utána, és figyeld meg, hogyan viselkedik egy ember, aki életében először találkozik a valódi Csodával.
Rájött, olyan neki ez a férfi, mint a kábítószer. Nem tesz jót, de képtelen lemondani róla.
Facebook
Pinterest