Idézetek az önismeretről
Csodálkozom, tehát vagyok.
Tudom, mit akarok, de azt is tudom, hogy ez nem mindig reális. Nagyratörő álmaim vannak, csak a lehetőségeim szűkösek.
Megértjük egymást, de megfejteni mindenki csak önmagát tudja.
Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie?
Azok, akik úgy akarnak a többi ember életén javítani, hogy a saját életüket sem tanulták meg uralni, többnyire csak rosszabbá tesznek mindent.
A jellem képesség arra, hogy megvalósítsuk elhatározásunkat, amikor a döntésünket kiváltó hangulat már elmúlt.
Nem azok vagyunk, akinek gondoljuk magunkat, hanem akinek gondoljuk magunkat, azok vagyunk.
Mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk, és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk... És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsztak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs.
Mindenkinek lehetősége van arra, hogy befolyást gyakoroljon a saját valóságára.
Az ember nem futhat örökké önmaga elől. Ha elég gyakran mondogatom, talán egyszer el is hiszem.
- Mi vesztenivalód van? - A méltóságom. Nem szeretem ráerőltetni magam másokra. - Mi a méltóság? Hogy az egész világ azt gondolja rólad, hogy illedelmes, jó kislány vagy, akinek csordultig telve a szíve felebaráti szeretettel? Figyeld az állatokat, nézz több természetfilmet, és figyeld meg, hogy harcolnak a területükért. Mindannyian örömmel fogadtuk azt a pofont.
Ha tükröt tartasz mások elé, ne felejts magad is tükörbe pillantani.
Antiszociális vagyok, és csak azért eszem, hogy ne haljak éhen.
Egy férfi akkor kerül legközelebb önmagához, amikor eléri egy játékba belefeledkező gyermek komolyságát.
Én-tudatunk nem egyéb, mint egyetlen hullám a tengeren, mint egy falevél az Életfán - mint valami isteni Egésznek a része. A Lélek csak ebben a határtalan összefüggésben érthető.
Facebook
Pinterest