Idézetek az önismeretről
Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez.
Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, hajlamaink, indulataink természetét. Ilyen pillanatokban fülsüketítő explózió figyelmeztet - mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni, mint a fortisszimó -, hogy merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni, más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk, más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük, s közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól, akikre igazán vágyunk, akikhez minden következménnyel közünk van... Aki e figyelmeztetésre süket marad, örökké sután, balogul, melléje él az életnek.
Alapjában véve mindig a magunk titkos óhajai szerint ítéljük meg a dolgokat.
Mert ami az utazás értékét adja, a félelem... Távol hozzátartozóinktól, távol nyelvünktől, elvesztve minden támaszunkat, megfosztva minden álarcunktól..., teljesen saját magunk felszínén találjuk magunkat. De mivel az az érzésünk, hogy lelkünk beteg, szemünkben minden ember és minden dolog csodaként nyeri vissza értékét. Egy asszony, aki önfeledten táncol, egy függöny mögül kikémlelt, asztalon álló üveg: minden kép szimbólummá válik. És amennyire saját életünk benne van ebben a pillanatban, annyira látjuk az egész létet benne tükröződni.
Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.
Néha az a legjobb orvosság a furcsaságra, ha azt színleljük, hogy minden rendben van. Vannak helyzetek, amikor a "játsszuk-meg-magunkat-amíg-nem-tisztázunk-mindent" az egyetlen célravezető módszer.
Jogos a hitünk oka, alázattal viseljük a kötelesség súlyát, semmi sem árthat nekünk, hívőknek, mert a tisztaság az erőnk és az erényünk, és úgy vezérel minket, mint egy szülő, aki a gyermekét irányítja.
A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.
Tedd, amit akarsz! Tedd azt, ami úgy tükröz, úgy ábrázol téged, mint éned egyre nagyszerűbb változatát! Ha rossznak akarod tartani, tartsd rossznak. De ne ítélkezz, és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod, miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz.
A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi.
Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.
Lelkiismeretünk csalhatatlan bíró, ha még nem gyilkoltuk meg.
Más fog parancsolni annak, ki önmagának engedelmeskedni képtelen.
Egyik sem vagyok. Sem üllő, se kalapács. - Talán: a csengés.
Több és kevesebb vagy magadnál. A kis eltérést: hogy mi voltál: megmérni nem tudod soha, de mindig érezni fogod, - mint például én azt, hogy a ruhámban meztelen vagyok.
Facebook
Pinterest